Tessék már komolyan venni végre!

A modernizmus az emberiség szellemi fejlődésének eddigi legnagyobb, legszörnyűbb, legfélelmetesebb félremenése, és nem az első meg a második világháború borzalmai, mint a következményei miatt, hanem azért, mert kitermelte azt az embert, akinek látszólag mindene megvan, de mégsem tud kezdeni magával semmit. Nem kicsit, elképzelhetetlennek tűnő szélsőségek mértékéig váltunk ilyenné. Egy vegytisztán here, parazita, féreg társadalom oszlopos tagjaiként éltük le az egész életünket, és most azon vitatkozunk, hogy lesz-e háború vagy sem. Miközben évtizedek óta van, és magasan az eddigi legszörnyűbb, hiszen nem is veszünk tudomást róla - ilyen korábban nem volt. Komolyan mondom, kezdek megkönnyebbülni, hogy végre legalább lövöldözünk is egy kicsit, hátha lassan megkezdődik az összeomlásunk (és többek között nem szennyezzük össze felismerhetetlenségig a légkört, bocsi meteorológus voltam, szívügyem a levegő), már bőven ideje lenne, csak az a kérdés, hogy az utánunk jövők készek-e már megszületni helyettünk. Valószínűleg eddig nem voltak, azért kellett ennyit várni, de talán mostanra megfogant valami vagy éppen most fogan bennük meg a vágy, legalább egyikükben, másikukban, hogy ők ne olyanok legyenek, mint mi voltunk, lesz alternatíva utánunk, és akkor mi végre mehetünk a süllyesztőbe. Lesz a halálunk olyan világégés, amelyből főnix madárként felszállhat egy más minőségű emberség, emberiség reménye általuk. ÁLTALUK! Mert általunk nem tudott. Ha valamiben, akkor ebben még bízom, és ha valamiért, akkor azért fogok élni még egy kicsit. addig, amíg egy kicsit még lehet, amíg az idő egy kicsit még hagyja nekem, és úgy, ahogy legjobb tudásom szerint képes leszek rá. Ezen kívül mostantól semmi más nem érdekel! SEMMI!

Húsvét előtt / Before Easter

(English below) Ledobtuk az atombombát hogy béke legyen. Nem lett béke. El lett fojtva a háború egy kis időre. Atombombával nem lehet békét csinálni meg a természet meg a belső ember megölésére alapuló túlfogyasztással se. Ezekkel a dolgokkal lehet egy kis látszatbiztonságot varázsolni amely kettő percig tart. Békét áldozattal lehet hozni - véráldozattal. Amelyben nagyon sokunknak hamarosan részünk lesz miközben a maradókra még nagyobb feladat fog hárulni. Mi csak azért leszünk vértanúk mert másra már nem vagyunk jók nekik viszont segíteniük kell egy új világ kibontakozását. Magukban és aztán onnan kiindulva maguk körül is mindenütt...

We dropped the atomic bomb to make peace but peace didn't come just war was suspended for a short time. It is impossible to make peace with an atomic bomb and it is impossible to make peace with overconsumption based on the annilihation of Nature and that of the inner human being either. With this type of things you can only conjure an illusion peace which last for three mins in the best case. Making peace - this is only possible with sacrifice, blood sacrifice which will reach many of us while those who will stay will have an even bigger mission. We will be martyrs because we are not good for anything else but they will have to build up a new existence first in themselves after that starting from there all around the world...

"Have a nice weekend!" greeting already on Monday...

Take care and have a nice weekend soon! I know that we are only at a Monday evening but sorry, i am in pretty sensitive mood when – after an overnight work shift around the Ukrainiens in the Budapest refugee center – i look out of my castle window and i see that spring is arriving and nature is coming back to life regardless of what peaple do – war or peace…

Túljutunk valamin

Ez egyáltalán nem szomorú, illetve nem csak az. Ha elég távolról tudjuk nézni, akkor kiderül, hogy lassan túljutunk valamin. Valami olyanon, amin már rég túl kellett volna jutnunk, de még most sem végzetesen késő. Mert ha merjük elengedni, ha nem ragaszkodunk hozzá görcsösen, akkor születhet a romjain egy egészen új, egy egészen más, egy csodálatosan szép dolog. A régi eltűnése után, mert a régi most az új útjába áll. Nem jól éltünk, illetve nagyon rosszul de lehet rajta segíteni azzal, hogy ezt beismerjük. És akkor megvan a becsület piros pont, a fair play díj - az is több a semminél, ahhoz elég, hogy jól lehessen emlékezni ránk. Nem baj az se, hogy sokan meg fogunk halni elég hamar, a rend, a terv szükséges része az is. A baj nem ez, hanem ha valaki nem ismeri fel az élete végéig sem, hogy a káoszos felszín alatt milyen elképesztő rendet lehet találni, hogy a látszattal szemben minden óramű pontossággal, éppen akkor történik meg, amikor a tervezett idő eljön rá. Túl leszünk hamarosan egy őrületen, és utána lesz esélye annak aminek most nincs - a normális emberi létnek. Talán...