Tessék már komolyan venni végre!

A modernizmus az emberiség szellemi fejlődésének eddigi legnagyobb, legszörnyűbb, legfélelmetesebb félremenése, és nem az első meg a második világháború borzalmai, mint a következményei miatt, hanem azért, mert kitermelte azt az embert, akinek látszólag mindene megvan, de mégsem tud kezdeni magával semmit. Nem kicsit, elképzelhetetlennek tűnő szélsőségek mértékéig váltunk ilyenné. Egy vegytisztán here, parazita, féreg társadalom oszlopos tagjaiként éltük le az egész életünket, és most azon vitatkozunk, hogy lesz-e háború vagy sem. Miközben évtizedek óta van, és magasan az eddigi legszörnyűbb, hiszen nem is veszünk tudomást róla - ilyen korábban nem volt. Komolyan mondom, kezdek megkönnyebbülni, hogy végre legalább lövöldözünk is egy kicsit, hátha lassan megkezdődik az összeomlásunk (és többek között nem szennyezzük össze felismerhetetlenségig a légkört, bocsi meteorológus voltam, szívügyem a levegő), már bőven ideje lenne, csak az a kérdés, hogy az utánunk jövők készek-e már megszületni helyettünk. Valószínűleg eddig nem voltak, azért kellett ennyit várni, de talán mostanra megfogant valami vagy éppen most fogan bennük meg a vágy, legalább egyikükben, másikukban, hogy ők ne olyanok legyenek, mint mi voltunk, lesz alternatíva utánunk, és akkor mi végre mehetünk a süllyesztőbe. Lesz a halálunk olyan világégés, amelyből főnix madárként felszállhat egy más minőségű emberség, emberiség reménye általuk. ÁLTALUK! Mert általunk nem tudott. Ha valamiben, akkor ebben még bízom, és ha valamiért, akkor azért fogok élni még egy kicsit. addig, amíg egy kicsit még lehet, amíg az idő egy kicsit még hagyja nekem, és úgy, ahogy legjobb tudásom szerint képes leszek rá. Ezen kívül mostantól semmi más nem érdekel! SEMMI!