Ancsel Éva

Az ember nem képzelhető el az olyan reménytelen vágy nélkül, mint amilyen az, hogy mássá legyen és megváltoztassa az életét. Reménytelen ez a vágy, de nyomot hagy annak a lelkén, aki átélte. A vágyak nélkülözhetetlen szerepet játszanak az ember "kiképzésében". A vágy az, aminek segítségével az ember "bejárja" belső világát; de nemcsak bejárja, hanem megműveli és átműveli azt. Nélküle örömképesség sincs. A vágy: "az érzelmek iskolája", felkészülés az örömre, s ezáltal a szenvedésre is. Az öröm nem tud mit kezdeni azzal, akit nem készített fel a vágy: ezért kis híján úgy találja magát szemben az örömmel, mint analfabéta a betűkkel. 

--------------------------------------------

Kihez hasonlít inkább az ember: Júdáshoz avagy Jézushoz?
Egyikhez sem.
Az ember talán leginkább mégiscsak Pilátushoz hasonlít. Pilátushoz, mert jobbára úgy keveredik a dolgaiba, mint ő. Csak úgy belekerül. Mert fáradékony, fejfájós és mosná a kezeit - ami nem szokott sikerülni.


Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okoból kifolyólag, s milyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy a jól nevelt embernek így kell beszélni, vagy sohasem szeretett igazán.


Ha nincs olyan kicsiny dolog két ember kapcsolatában, aminek ne lenne jelentősége, ha az is fontos, hogy a másiknak nem kellett-e sokáig várnia a villamosra, és az új cipőjét már megszokta-e, akkor az a kapcsolat is fontos és erős. Azt hiszem az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis dolgok fontosak, hogy el ne felejtsük, melyik a másik ember kedvenc párnája, melyikkel szeret aludni, akkor is, ha az az elnyűttebb, öregebbik párna.


Az ember majd minden bűnre képes, csak hogy ne kelljen magát bűnösnek tudnia.


Szeretni kevesen tudnak, ez köztudott. De még kevesebben tudják viselni a következményeit.


A bohóc ostobát tettet, hogy meg ne haragudjunk rá, amiért mindent tud rólunk.


Annál teljesebb az ember, minél hiánytalanabbul szétosztja magát szüntelenül.


A Dantét nélkülöző, körökben el nem rendezett alvilágot is be kell járni. Nem is csak annak, aki dudás akar lenni. Bejárni vezető nélkül is, a megszólalás képessége nélkül is - elfelejteni pedig tilos.


Látni is akarni kell.


Az ember akkor felnőtt, ha már nem kér kegyelmet.


Történt egyszer, hogy kérdezi egyik ember a másiktól:
- Mért olyan szomorú?
- Mert boldog vagyok - feleli az.
Íme a pontos, csaknem egzakt beszéd.


Elég sok mindent el tudok képzelni. De azt semmiképp, hogy milyen az ember, amikor autentikus.

--------------------------------------------

Hogy mondhatod, hogy nem tudod?! Talán nem emlékszel arra a magasfeszültségű áramnál erősebb - illetve egészen más - érintésre, amikor először történt veled?


Ha már az igazság is fegyver - akkor jaj nekünk!


A saját életének nem megbízható tanúja senki sem. Kár is felesketni, hogy az igazat és csakis az igazat fogja vallani.


Életútjának felén ama nagy sötét erdőbe talán mindenki eljuthat, de el is kell tévedni benne, hogy egy kis tisztánlátást kiérdemeljen.


Fölmennél-e az Ararátra egyedül, ha nem tudnád, hogy egyszer majd mesélhetsz róla?


Annak is van istene, akinek nincs. Lehet, hogy az isten-hiányban még erősebben van jelen, mint egy templomi oltárban.


Nincs ember, akinek az életébe szabad lenne csak úgy könnyű és könnyelmű kézzel belelapozni, mint egy útiolvasmányba, mert nincs sors, amely lektűrhöz hasonlatos lenne, s ne akadna olyan oldala, amely megégetné a kezed.


Senki sem csak a saját életét éli. Minden sorsba bele van forrasztva másoké - kioldhatatlanul.


Kiválasztottam a három számomra legjelentősebb igét: "szeretni, szenvedni, tudni". Vajon léteznek-e egymás nélkül?


Ülni egy kertben jó. Ha valaki ül mellettünk és fogjuk a kezét - az már sok a jóból. Csak azt nem tudom, hogy kinek.


Félbeszakítani egy ember szavát, mondván, hogy sietek felér egy cserbenhagyásos gázolással.


A képmutatóknak nem könnyű megbocsájtani, mert pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Tisztában vannak vele, hogy baj van az eredeti példánnyal.


Tetszene-e Istennek, amit csak azért tesz egy ember, hogy az ő tetszését elnyerje vele?


Aki fütyül az igazságra, az tényleg fütyüljön. Legalább ennyi bizonyosság legyen arra, hogy meghallotta. No meg micsoda vidám világ lenne ennyi füttyszótól.


Akármilyen nagyszerű dolgot cselekszik az ember, oda az egész, ha eltölti nagyszerűségének tudata.


Aki azt állítja magáról, hogy ő talpig becsületes, attól menekülj, mert a legsötétebb dolgokra képes.


A tigris tisztességes, még soha sem akart antilopnak látszani.


A káromlásnak természetes hangformája az ordítás, de vannak szavak, amelyek csak halkan kimondhatók, mint például ezek: "ne félj, itt vagyok veled, és vigyázok rád!"


Nincs önelégültebb, mint aki azt merészeli állítani magáról, hogy minden korlátját sikerült felismernie.


Dehogyis gőg, dehogyis szeretetlenség azt mondani egy halandónak, hogy "egyetlenem", hiszen ez a rémisztő igazság, hogy egy van belőle. (Így, birtokos személyraggal.)


Minden jó kérdés kínos kérdés, de aki keresni akarja az igazságot, annak keresnie kell ezt a fajta kínt.


Az igazság már csak azért sem szokott győzni, mert az az igazság, hogy nincs győzelem. 


Aki az egész világban csalódott, vajon nem tart-e attól, hogy egy szép napon az egész világ fogja magát, és csalódik őbenne?


Sárból igen, erényekből nem lehet embert gyúrni.


A történelem gyúlékony anyag, nem mint a papír, hanem mint a napalm.


A kudarc a valóság egyenes beszéde.


Az ember egy természetellenes természeti lény.