Svéd gyermekversek

Siv Widerberger: Ősz

Stefanéknál almafák
vannak a kertben
és vörös virágok,
dáliának mondja őket.
Nekünk erkélyünk van.
Ott állnak a síléceim,
a telet várják.


Siv Widerberger: Bélyeg

Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.


Ingrid Sjöstrand: Meg ne próbáld!

Meg ne próbáld!
mondja apa,
és nagyon szigorúan néz rám.
És egész testem reszket,
és már úgy érzem, gyáva vagyok,
ha meg nem próbálom.


Ingrid Sjöstrand: Néha csontvázról álmodok

Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
- Csak álom volt -
mondja anya.

Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.


Siv Widerberger: Barátság

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
elém jött,
átkarolta a vállam,
és a titkairól sugdosott.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
sarkon fordult és ment.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
mutatott valamit, amit nemrég kapott,
és három percig játszhattam vele.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
felhívott valakit
telefonon,
és kérdezte, náluk lehet-e egész nap.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
csokoládét adott
és narancslevet.

"Á, te vagy az"
mondta Lena.
"Hát nem tudod, hogy már Ingriddel vagyok?
Hogy köztünk vége mindennek,
mindennek, érted?
Észre se vetted, te hülye?"

Több hónapba telt,
hogy Lenát ne szeressem
és ne gyűlöljem többé.


Siv Widerberger: Mónáéknál

Mónáéknál
úgy beszélnek a gyerekkel,
mintha nagy volna.
"Mit gondolsz?" kérdik
- Móna papája meg a mamája -
"Mit gondolsz?
Szerinted hogy lenne jobb?
Szerinted hogy kéne csinálni?"
Aztán:
"Értem.
Azt mondod?
Lássuk csak.
Tényleg, tökéletesen igazad van!"
Vagy:
"Nem, azt hiszem,
ebben tévedsz . . ."

Szeretném, ha a Mónáéknál -
nálunk lenne.


Siv Widerberger: Külföldiek

Apa külföldi,
anya is külföldi,
én is külföldi vagyok
most,
pedig svédek vagyunk.

Mert most Dániában járunk!
Hahaha!

Erre nem gondoltál, ugye?
Hogy a svédek is külföldiek lesznek,
amint külföldre mennek!


Britt G. Halqvist: Társasutazás

Mama nővére, Inge néni társasutazáson van.
Régóta spórolt rá,
csináltatott egy sárga ruhát
meg három sortot.
Mit gondolunk, nem túl szorosak rajta?
Á, dehogy!
Térképeket nézett,
olvasta az útikönyvet.
Francia tanfolyamra is járt,
jól felkészülök, mondta.

Inge néni hazajött.
Hogy érezted magad? - kérdezte mama.
Egyedül.
Társasutazáson?
Ühüm. A többinek mind volt társasága.
. . . Persze ott volt a túravezető. . . - tette hozzá.
Az iskolai kirándulások jutottak eszembe
Én is mindig a tanító néni mellett megyek.


Britt G. Halqvist: Baleset

Egy fasorban volt.
Három-négy kocsi állt az úton.
Megállítottak minket.
Egy férfi feküdt a fűben,
nyöszörgött, és véres volt az arca.
Robogóval rohant egy fának.
A rendőr és a mentők
még nem értek oda.

Valamit kérdeztek tőlünk
magyarul,
mert ez Magyarországon volt.
Azt hiszem, doktort mondtak,
de se papa, se mama nem doktor.

Mikor továbbmentünk, azt mondta papa:
"Biztosan élt még.
Nyöszörgött."
És mama: "Semmit sem tehettünk."
Aztán csend lett a kocsiban.


Ingrid Sjöstrand: Titkos béketárgyalások

Titkos béketárgyalások -
olvastam az újságban.
Szerintem nem helyes, hogy
titkosak a béketárgyalások.

A háború bezzeg sose titkos.
Egy háború, ahol egy puska se dörrent!
Egy háború, ahol senki se halt meg!
Egy háború, amit észre se vett senki,
mert csak a háboristák mentek oda,
és ott csúnyákat gondoltak egymásról
titokban. Titokban hahaha!


Ingrid Sjöstrand: Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
És hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él
épp most,
és akin múlik,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.