Erre az oldalra olyan bejegyzések kerültek, amelyek valamikor a Főoldalon voltak, de később úgy ítéltem meg, hogy valamilyen okból nem valók oda. Vagy azért, mert nem elég izgalmas a témájuk, vagy azért, mert nem elég kidolgozottak, vagy túl hosszúak, vagy valami más baj van velük, de kihajítani azért nem akartam őket mégse.
-----------
Két áldozat
Az, hogy valakinek a halálát felkapják-e, vagy észre se veszik, attól függ, hogy a története alkalmas-e valamelyik tömegpszichózis által támasztott igény kielégítésére vagy sem. Mástól nem. Jelen esetben az a harag vette szárnyára George Floyd halálát, amely már régóta érlelődött az USA társadalmában, és amelyre a járvány helyzetben tovább erősödő feszültségek még rá is dobtak egy jó nagy lapáttal. Az ember nem racionális lény, az ember egy végtelenül kicsi porszem a Földön (miközben a Föld is egy végtelenül kicsi porszem a világmindenségben), és ha talál egy halvány lehetőséget, hogy "Na, ezért vagyok én olyan boldogtalan!", akkor arra rögtön ráugrik, és amíg lehet, rajta is marad. Mert borzasztóan örül annak az oknak, mert amíg van külső oka, addig nem kell dolgoznia a boldogtalansága belső okainak feltárásáért. És ezért áll be a tömegbe is, amelyik ugyanazért üvölt, amiért ő. Mert úgy érzi, hogy ott mindenki az ő baját igyekszik elhárítani, és ez jó érzéssel tölti el. És azért, hogy ezt megtehesse, képes egészen szélsőséges képzeteket is vetíteni magának. Például képes maximálisan belehergelni magát X. Y. halálának drámájába, miközben egy másik ugyanolyan tragikus véget érő emberről a legcsekélyebb tudomást se veszi...
-----------
Black Lives Matter
Azért gyűltünk össze, hogy a rasszizmus ellen kiálljunk. Az ellenségeink nem más politikai véleményen lévő emberek, nem is különböző politikai vezetők, hanem az az emberi természet, az a rendszer, amelyben élünk, amelyet kiépítettünk...
G Ras szájából hangzottak el ezek a mondatok a budapesti Black Lives Matter tüntetésen. Aztán még hozzátett pár szót, de talán az lett volna legjobb, ha itt abba is hagyja. Mert a felvezető rövidebb után következő hosszabb mondat hajszálpontosan fejezi ki, hogy mi a helyzet, és e pontos kifejezésmód világosságán további szavai csak rontottak. Az ellenségünk a rendszer, amelyet felépítettünk, tehát amilyen mértékben azonosulunk vele, annyira leszünk saját magunk ellenségei. Nincs semmi meglepődni való abban, hogy rasszisták vagyunk. És nem csak az a rendőr, aki intézkedés közben megfojt egy négert, hanem mindnyájan, még azok is, akik Black Lives Matter című békés tüntetésre összegyűlnek, mert egész civilizációnk alapjaiban rasszista, az összes fejlődésünk mozgatórugója az a hit, hogy mi, fehér emberek, azért mert egy bizonyos időszakban hatékonyabban használtuk ki az agykapacitásunkat bizonyos eszközök létrehozása érdekében, különbek vagyunk, mint mások. Innen indultunk, így mentünk neki a világnak a találmányainkkal, és így lettünk mára domináns faj a bolygón, így vált dominánssá a létmódunk, amelybe mindenkit belekényszerítünk, és amelyből most nem látszik értelmes kijárat, és leginkább a túlélés esélye se.
A rasszizmus sokkal mélyebben hat át minket, mint gondoljuk, talán nem derül ki mindig ilyen látványosan, de folyamatosan abból építkezünk. Amikor összehasonlítjuk magunkat bárki mással, és különbnek gondoljuk magunkat csak azért, mert találtunk egy olyan szempontot, amelyben esetleg jobbak vagyunk nála, akkor már rasszisták vagyunk. Mert a rasszizmus akkor kezdődik, amikor elkezdünk értékesebb, meg kevésbé értékes embereket képzelni például olyan alapon, hogy aki hatékonyabb eszközöket gyárt, az többet is ér. A rasszizmus magja az emberek közti megkülönböztetés, amelyet mindnyájan gyakorolunk nap, mint nap, nagyon sokszor teljesen öntudatlanul. Amíg családtaggal, ismerőssel, szomszéddal, munkatárssal kapcsolatban se tudom megvalósítani magam és az ő azonos elbírálását, hogyan lennék képes egy ismeretlen, máshogy kinéző, más származású embert magammal azonos minőségűnek tekinteni? Vannak bizonyos jegyek, amelyek megkülönböztetnek minket egymástól, de a legfontosabb nem ilyen. A legfontosabb nem elválaszt, hanem összeköt minket. Ez pedig az, hogy mindnyájan egyformán emberek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése