Versek

Szükségünk van egymásra

Szükségem van Rád ahogy a folyónak hogy létezni tudjon szüksége van a vízre
Szükségem van Rád ahogy a nyelvnek szüksége van édes és keserű ízre

Szükséged van rám ahogy a virágnak hogy nőni tudjon szüksége van a térre
Szükséged van rám ahogy a testnek szüksége van a benne keringő vérre

Ragyogni mint a páros csillag vonzódni mint a pólusok születni kettőből egy
Szükséges hogy mi együtt legyünk az univerzum parányi mása
Ahogy szükséges hogy a végtelen tengernek legyen partja
És hogy a parttalan fájdalomnak végül legyen gyógyulása...

2020 nagypéntek

A korona nem játék, mindig voltak vele bajok,
Királyok és királynők fejéről hullt a porba, a nép haragja verte le,
Most vírus formájában tér vissza, az összes hírportál
Ezzel a reinkarnációval van tele

Régen se volt könnyű viselni, de csak néhány hordta,
Ma viszont úgy tűnik, hogy egyszerre ezrek, tízezrek érzik súlyát,
A képernyő görbe felfut, amikor a lélegeztetőgép
A gyulladt, roncsolt tüdőt fúj át

Tövisből is készült már korona, a legfájdalmasabb,
Mert akkor ott az magának minden szenvedést megtalált,
Ma főleg cseppfertőzéssel terjed és oszt sokaknak
Betegséget, lázat, fulladást, halált

Talán ha elvállalná valaki, hogy megkoronázzák, ha lenne megint
Egy olyan király, csak egy közülünk, akár Te, aki mer felmenni a Golgotára,
Akkor lehet, hogy gyógyulás jönne mindre ismét,
Egy által a világ összes bajára


A terepfutó álma

Nincs az amire mindig vágytam
És már nem is lesz soha
A szigetboldogságok kora elmúlt rájuk hiába várok
De ha pár percre el is jönnének mit érnék velük?
Út van hosszú nehéz kaptató s mellette sáros árok

Olyan jó lenne valahol kicsit pihenni
De nincs hely amely alkalmas lenne rá
Szaladnom kell először Á-ból Bé-be, majd vissza Bé-ből Á-ba
Út van sok nehéz út mely minden pontot összeköt
Nyomot hagy rajtuk a futók mosdatlan lába

Út van sok nehéz út kísérj amíg van bennem elég erő
És Benned is van hajlandóság társává válni annak
Ki hajnalról, fényről s hegytetőkről álmodik
S aki a fényen a hegytetőkön át Hozzád jut el
A szívedig s a szívedben minden álmodig

Nincsenek álmok

Nincsenek álmok, nincsen a Földön szép szó,

száradnak el a lelkek, száradnak el az emberi sorsok...

Távoli pályát futsz be Te is, nem voltál még soha társ,

ám fontos lenne, hogy az légy végre,
fontos lenne, hogy azt a távoli pályát elhagyd,

s körbe utazván mindent, nagy zuhanással

most közelembe kerülj!

Elment Misi

Szerettünk Téged?

Dehogy!
Ha szeretünk volna
Élhettél volna tovább ennél

Halálod a mi megvalósulatlanságunk Benned

Te már túl vagy rajta...

Bárcsak ne lennél!

Szelek

Szél ellen menj, lázadj, de utadhoz
Jó nagy szelet válassz, s vedd figyelembe,
Hogy vannak sunyi, gonosz, kis szelek is,
Akik csak cselből fújnak szembe

Ha így teszel, rátalálsz előbb-utóbb
A Neked készített szembe szélre,
Ahhoz majd hátszél is tartozik,
Hogy ne fújhasson egyik se félre


A lét határát 

Mi a korsó? Üres tér, melyet körülvesz agyag,
Vékony agyag s egy leheletnyi máz.
Ha építesz, mit raksz? Falat s rá tetőt,
De belül üresen hagyod, különben nem lehetne ház.

A lét határát érd el, de tovább ne lépj, amit alkotsz, csak külső héj,
Váz legyen! Részed ennyi, ne légy több magadnál!
Gondolj arra, ki majd művedet betölti,
Teret, levegőt ne vegyél tőle el... a többel kevesebbet adnál!


Álmodni készül a tenger

Álmodni készül a tenger,
Ráborul végtelen ég,
Végtelen tenger a lélek,
Álmodni éppen elég

Levél

Levelet hozott a postás...

Valaki írt nekem? De ki?

Az biztos, hogy minden szavát fénnyel írta,

És a szavak hátterét is fénnyel színezte ki :-)!

Locsolóvers világjárvány idején

Ünnep ünnep hova tüntél
Karanténba zárt a végzet?
Ha sokáig betegeskedsz
Előbb-utóbb ott is végzed

Jó lenne ha visszatérnél
Lenne újra répatorta
Jött a kis nyúl körbejárta
Óvatosan megszagolta

Nem lehet most megszagolni
A kölni is rég beszáradt
Mosolyodra nem emlékszem
Maszk takarja el a szádat

Talán egyszer meggyógyulunk
S építünk egy szebb világot
Ha majd akkor meglocsollak
Ki fogsz nyílni szép virág ott

Lekerül a szájmaszk Rólad
Elönti a fény az arcod...
Én még bízom küzdök Érted
Nem adom fel még a harcot!

2020. kezdődik

Véget ér az ó év, kezdődik egy másik,
Amelybe sok csúszó-mászó boldogan átmászik,
Pedig halkan mondom, drága ugri-bugrik,
Unofficially az évtized is ugrik,
Akár csak az esélyeink, ha nem figyelünk jobban,
Valamelyik őrültség biztosan belobban
Sok üvegházhatású gázban
Vagy a háttér sugárzásban
Ki tudja? Elég egy apró szikra,
Biztos, hogy nincs szükség másodikra!
Szomorúságra ok bőven lenne,
De tudom jól hogy boldoggá tenne
Az ember, kit érző szív és tiszta elme jellemez,
Mert - akárki akármit mond - a jellem ez!
És ha egy kicsit el is távolodtunk tőle,
Valami azért megmaradt belőle
Ez sajnos egy kábult világ itt,
De tudat alatt azért világít
A tudatunk tiszta fénye,
Mindenki halvány reménye...
Az évek bizony gyorsan szállnak.
Na, most már mennem kell - várnak!


Petőfi után szabadon

Nem akarok nyugodt öregséget
Azt akarom hogy láng legyek
Értelmes célért fényért hőért
Lobogjak mint a lánghegyek

Nem akarok nyugodt öregséget
Égni lobogni szeretnék másokért
Hogy gyógyuljanak ki ők a bajból
Amelyből engem is már sok ért

Nem akarok nyugodt öregséget
Szeretnék égni kínlódni fájni
S elveszni hogy lehessen engem
Valahol végre megtalálni


Kapcsolataink tükrében

Kapcsolataink tükrében magunkra ismerünk
Ha bennük magunkra ismerni merünk


Free solo

Megmászni a falat
Kúszni fel rajta minden résben
A tükörsima felületen fogást találva
Tapadva szorítva égve fájva
Kapaszkodni fel a fényre
Oda ahol az élőlények vannak...

Ez az egyetlen módja annak

Játékká változtatom

Játékká változtatom át a világot,
Hogy lehessél benne gyermek újra, gondtalan,
S felnőtt éned lehessen egyre tétovább

Hogy tudj újból mesék szálain utazni,

Fonódj velük, s Te is sződd színes szövetté
Szerelmes titkukat tovább

Tükör vers

Körülötted tükör hegyek

Érted mégis tükör legyek?

Akarjuk

Ami megtörténik, azt mi akarjuk,
Minden kint lejátszódó esemény bent
már réges-rég zöld lámpát kapott,
a tudatunkban már rég
le lett zsírozva

A tragédiák
nem maguktól lettek,
s nem is pusztán a döntéshozók

gazembersége folytán,

hanem miattunk,
olyan döntések miatt is,
amelyek, általunk, sajnos,
nem lettek meghozva

Haszontalan szépség

Szép az élet de szépsége
kezdene halványulni rögtön
ha a vándor nem járná
benne végig belső útjait

Szép az élet de szépsége
Számodra is hasztalanná válna
ha nem várnád azt a vándort
akinek Te vagy a belső útja itt

Bájoló

Itt vagy? Hol vagy? Merre mentél?
Távolságot honnan vettél?
Nem jó hozzám közel lenni?
Nem jó velem messze menni?

Nem lehetne élni szebben?
Úgy ahogy a függöny lebben,
Ahogy vele szellő játszik,
Ahogy rajta napfény látszik

Nem jó mondani egy titkot?
Elmesélhetnéd a titkod...
Elmondanám én is titkon
Minden vágyam, minden titkom

Álmunk utolsó reménye,
Leges-legutolsó fénye
Most vetül a magas égre...
Össze kéne érni végre!

Itt vagy? Hol vagy? Merre mentél?
Távolságot honnan vettél?
Nem jó hozzám közel lenni?
Nem jó velem messze menni?

--------------------

Aurora borealis

Mersz-e az lenni velem, akik kezdet óta vagyunk,

Csepp a tengerben, félelem a földön, fájdalom a szívünk táján,

Akarsz-e keringeni velem valahol a bolygóközi térben,

Felizzani egy nap körüli pályán?

Mersz-e az lenni velem, akik kezdet óta vagyunk,

Fény az űrben, vagyis ott, ahol csak fény van, semmi más

Akarsz-e velem, mint aurora borealis, az égre felvetülni,

Lenni fényudvar, fény szív, fény imázs?