Ezen az oldalon a fájdalomról van szó, lelki és fizikai fájdalomról egyaránt. A fájdalom, bár az élet része, legtöbbünk számára tabu, nem szeretünk szembenézni vele - pedig biztosan nem fogunk megmenekülni, amíg nem fogadunk el belőle pont annyit, amennyire szükségünk van belőle. Tudom viszont, hogy senkit sem szabad bevinni ebbe a szentélybe, amíg maga nem készült fel az oda való belépésre, és az élete eseményei sem készítették még fel őt erre. Kérlek, hogy ezt az oldalt, csak akkor olvasd, ha Te már egy kicsit, legalább egy nagyon picit megbarátkoztál a fájdalommal, mert különben nem fogod érteni, hogy miről van itt szó, és főleg azt nem, hogy miért, és nem fog jó érzéseket kiváltani Benned. Ha még egyáltalán nem érted a fájdalmat, menj el, és gyere vissza később!
--------------------------------
Mottó: Barátkozz meg a fájdalommal,
és nem leszel egyedül soha!
Az érintés egy üzenet, hogy valaki ott van, velünk van,
A fájdalom egy ugyanolyan üzenet, csak erősebb, azt jelenti,
Hogy nagyon ott van és nagyon velünk.
Még akkor is, ha nincs...
Mért kell a fájdalomra annyit várni?
--------------------
Nem kérek fájdalommentes éveket,
--------------------
Vannak érzékeny
--------------------
Vérzik az út amelyen járok
Vérzik egy lábnyom előttem
Nézem és kicsordul a könnyem
Ha rálépnél erre az útra
Ha mernél menni rajta
Eljuthatnál hozzám könnyen
--------------------
Megtudni, hogy mi a fájdalom, hogy milyen az, amikor utat talál magának benned, sűrű test és lélek szöveteken áthatolva addig kínoz, míg fel nem tör belőled az a mély valóság, amelyre oly sokan vágynak, de amelyet mégis oly kevesen mernek megérinteni...
--------------------
Nem érdekel, mennyire fáj, most már jöhet bármi,
Kész vagyok a fénnyé válás útjait bejárni
Segíts hozzá, kérlek, néhány életmentő kínhoz,
Ha kell, bánts, ha nem kell, ne bánts, de valahogy kínozz
Mélyről ástál ki, most ásd ki a mélyet belőlem,
Szélesebb legyen a tenger, s az ég magasabb tőlem
Még akkor is, ha nincs...
--------------------
Mért kell a fájdalomra annyit várni?
Amíg nem vagy itt, nem tudok kinek fájni...
--------------------
Nem kérek fájdalommentes éveket,
Csak azt kérem, hogy - ha lehet - maradj velem,
És segíts, hogy azzá váljak végül, akivé a Teremtő
Kezdettől fogva álmodott, szeretve, bízva szánt,
És segíts, hogy azzá váljak végül, akivé a Teremtő
Kezdettől fogva álmodott, szeretve, bízva szánt,
Lehessek földje, mely jó kalászt terem,
S ha ehhez az kell, hogy előtte jól meggyötörjön, hát, tegye,
Tűröm, amíg vasával keresztbe-kasba szánt
S ha ehhez az kell, hogy előtte jól meggyötörjön, hát, tegye,
Tűröm, amíg vasával keresztbe-kasba szánt
--------------------
Vannak érzékeny
És kevésbé érzékeny pontjaim,
Taníts meg tűrni akkor is, amikor nagyon érzékeny helyre adsz oltást,
Amikor sűrű idegszálak közvetítik belém a fájdalmat,
A néhány ezredmásodperc alatt
Végigszaladó áramot
Mert nincs más, ami úgy tudna köztünk létrejönni,
Mint egy ilyen fájdalom híd, egyetlen mozdulatod felépítené
Mint egy ilyen fájdalom híd, egyetlen mozdulatod felépítené
Azt a rettenetes, villámszerű összekapcsolódást,
Melytől mindig nagyon féltem,
De közben vágytam is rá,
Azt az ezredmásodpercnyi együttlétet,
Hogy rázzon, felrázzon az örök áram ott
--------------------
Mindennek van
Valamilyen íze?
Szúrd át a nyelvem
És akkor tudni fogom,
Hogy a fájdalom íz-e
Hogy a fájdalom íz-e
--------------------
Vérzik az út amelyen járok
Vérzik egy lábnyom előttem
Nézem és kicsordul a könnyem
Ha rálépnél erre az útra
Ha mernél menni rajta
Eljuthatnál hozzám könnyen
--------------------
Megtudni, hogy mi a fájdalom, hogy milyen az, amikor utat talál magának benned, sűrű test és lélek szöveteken áthatolva addig kínoz, míg fel nem tör belőled az a mély valóság, amelyre oly sokan vágynak, de amelyet mégis oly kevesen mernek megérinteni...
--------------------
Nem érdekel, mennyire fáj, most már jöhet bármi,
Kész vagyok a fénnyé válás útjait bejárni
Segíts hozzá, kérlek, néhány életmentő kínhoz,
Ha kell, bánts, ha nem kell, ne bánts, de valahogy kínozz
Mélyről ástál ki, most ásd ki a mélyet belőlem,
Szélesebb legyen a tenger, s az ég magasabb tőlem
--------------------
A lélek fókuszát
Falakat átszakítani csendben nem lehet,
Tudom, hogy sírni fogok, mert fájni fog nagyon,
Patakokban fog folyni a könnyem,
Amikor majd megtalálod bennem azt a pontot,
Amelybe minden sugár, minden érzés, minden emlék, minden vágy,
Minden árnyék, minden fény egyszerre vetül - a lélek fókuszát...
--------------------
Elvállalok mindent
Most már jöhet bármi
Nem szeretnék tovább
Csak odakint várni
Borzasztó hogy mostantól
Bármi megtörténhet
Fájdalomból örömből
Bármennyi elérhet
Szúrj meg egyszer
Szúrj meg kétszer
Szúrj meg három tűvel
Hatolj belém s a tű hegyén
A bőröm alatt tűnj el!
S megszúrod a tű hegyével könnyen.
--------------------
Vigyél át!
Vigyél át a fal túloldalára,
Oda, ahonnan eddig sajnos ki voltam tiltva,
Olyan nővér legyél, ki nem fél gyógyítani,
Nem fél a fájdalomtól, amelyet közben okoz,
Az a fal legyen bennem végre Általad átszakítva!
--------------------
Vigyél át!
Vigyél át a fal túloldalára,
Oda, ahonnan eddig sajnos ki voltam tiltva,
Olyan nővér legyél, ki nem fél gyógyítani,
Nem fél a fájdalomtól, amelyet közben okoz,
Az a fal legyen bennem végre Általad átszakítva!
--------------------
Elvállalok mindent
Most már jöhet bármi
Nem szeretnék tovább
Csak odakint várni
Borzasztó hogy mostantól
Bármi megtörténhet
Fájdalomból örömből
Bármennyi elérhet
Szúrj meg egyszer
Szúrj meg kétszer
Szúrj meg három tűvel
Hatolj belém s a tű hegyén
A bőröm alatt tűnj el!
--------------------
Nem tudom, mi fáj jobban,
A fájdalom vagy a fájdalom hiánya,
Lehet, hogy már valahol máshol kéne lennem...
Sírni, zokogni szeretnék,
De nem tudok,
Mert gyáva vagyok befogadni azt,
Ami a könnyek árját ki tudná szabadítani bennem...
Mert gyáva vagyok befogadni azt,
Ami a könnyek árját ki tudná szabadítani bennem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése