A félelem akkor keletkezik a lélekben, amikor az isteni egységből kizuhan, s addig tart, amíg oda vissza nem talál.
Vannak bizonyos jegyek, amelyek megkülönböztetnek minket egymástól, de a legfontosabb nem ilyen. A legfontosabb nem elválaszt, hanem összeköt mindenkit. Ez pedig az, hogy mindnyájan egyformán emberek vagyunk.
A félelem után a szív szelíd szomorúsága következik. Azért olyan nehéz túllépnünk az elsőn, mert a másodikat még kevésbé akarjuk. Pedig abban van az erő...
A világjárvány csak látszólag közegészségügyi probléma - valójában önismereti, létkapcsolati jellegű.
A számítógépeink néha kapcsolat nélküli üzemmódban működnek. Sajnos, velünk ez sokkal gyakrabban fordul elő...
Probléma mindig lesz - megoldás mindig van!
Hibázni szabad, de életünk eseményeiből előbb-utóbb tanulnunk kell. Ha ezt nem tesszük meg, súlyos, magunk és sok más ember sorsára ható mulasztást követünk el...
Nincsenek illúzióim - szeretnék szépen meghalni, úgy, hogy a halálommal valamit jót teszek, egy olyan jót, amelyhez kevesebb nem elég. Ez az életcélom!
És akkor mondá az Isten az embernek: Hát ami azt illeti, elég szar alak vagy, de talán ez még megváltozhat!
Mit csináljon az, aki nem érzi jól magát a komfortzónájában?
Lehet, hogy ez a világ itt egy másik világ pokla?
Ne várd a halált - az majd bekövetkezik, amikor eljön az ideje, viszont élj úgy, hogy az a pillanat az életed beteljesülése legyen.
Nem tehet rendet senki se az életében úgy, hogy közben a ruhái, a tányérjai, a könyvei szanaszét vannak szórva. Viszont ahhoz, hogy az élete rendben legyen, kevés csak a ruhák, a tányérok és a könyvek között rendet rakni. Ezeknek a dolgoknak egyszerre kell lejátszódniuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése