Arcképcsarnok

Benedek Tiborról sokan és sokat írtak az elmúlt napokban - olyanok, akik nálam jobban ismerték őt. De hogy milyen ember lehetett, azért átsugárzott hozzám is, egyébként elég ránézni az alábbi fényképre, és látszik is. Én úgy döntöttem, hogy az első arc ezen az oldalon az övé lesz...

------------------------

Elfogadtam, hogy a természet nagyobb erő, mint én és nem akarom legyőzni, hanem hallgatok azokra az érzésekre, amelyek ösztönszerűen keletkeztek bennem.

Janek Noémi nagyon jó ultrafutó, idén (2020) magányosan futotta le az UTH 112 km-es távját, mert a verseny a járvány miatt elmaradt, de ő nem akart lemaradni róla mégse. Hogy erre az oldalra felkerült a képe, azt fenti mondatának is köszönheti

------------------------

És ha már terepfutás, akkor még egy jó arc, illetve rögtön kettő: Olcsák József és a párja. Józsi Európa talán legnehezebb terepfutó versenyét teljesítette az olasz Alpokban, a párja pedig elképesztő odaadással vett részt a projektjében, vagy inkább úgy mondanám, hogy a közös projektjükben, a hat napig tartó folyamatos futás minden nagyobb frissítőpontján várta és gondozta őt, segítette nagy vállalkozása teljesítésében. Az én szememben ők egy királyi pár, király és királynő együtt, akik megtalálták azt, amit és akit kerestek, és akik nem félnek elvállalni az utat, amellyel az élet megkínálta őket.

------------------------

Tavaly augusztusban kaptam egy videót Gyuri bácsiról, aki akkor volt száz éves. Feltettem a facebook-ra, és csak annyit írtam hozzá, hogy: Így kell élni! Aki meg akarja nézni, a Videók oldalon megtalálja. Ma sem tudnék mást mondani róla. Illetve sajnos, most már de, azt, amit ebben a blogban írtam a fényképe mellé, hogy: A nagyok elmennek - a kicsik maradnak...