Rövid és nem túl értelmes bejegyzések kerülnek erre az oldalra - nem hosszan érlelt és a mélyre merítés igényével születő írások ezek, inkább pillanatnyi benyomások, lélekrezgések lenyomatai...
2020.12.24
Ma kora délután jó egy órát sétáltam a rekord alacsony vízállású Duna partján, széles kavicspadok voltak, szinte végig akadálytalanul lehetett járni közvetlenül a víz mellett. Ez alatt az idő alatt hat uszály ment el, négy lefelé, kettő felfelé, gondolom a személyzetük szívesebben töltötte volna az időt karácsonyi készülődéssel a családjuk körében, bár nem biztos, ma már ez nem olyan magától értetődő, mint amennyire régen annak tűnt. Nálam volt a pár futóbotom, vittem magammal, mert gondoltam, hogy segíthet, ha köveken kell átkelnem. Mindegyiknek belengettem őket jól láthatóan remélve, hogy a kormányállásban éppen szolgálatot teljesítő hajós észrevesz, és visszajelez valahogy, de egyik sem figyelt fel rám. Biztos nagyon lekötötte őket a navigáció. Vagy lehet, hogy mégis csak a családjukra gondoltak, és azért nem figyelték a partot annyira...
-----------
Egy kedves ismerősöm küldött családi képet, az édesapa (ő), az édesanya és két pici gyermekük látható rajta. A következőt írtam nekik válaszul:
Vigyázzatok rájuk és egyengessétek a jövőjüket. Egy nehéz világba születtek amely ahogy növekednek úgy lesz valószínűleg egyre nehezebb. Tőletek egyedül tőletek tudják majd megtanulni hogy mért érdemes élni benne mégis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése