Túljutunk valamin

Ez egyáltalán nem szomorú, illetve nem csak az. Ha elég távolról tudjuk nézni, akkor kiderül, hogy lassan túljutunk valamin. Valami olyanon, amin már rég túl kellett volna jutnunk, de még most sem végzetesen késő. Mert ha merjük elengedni, ha nem ragaszkodunk hozzá görcsösen, akkor születhet a romjain egy egészen új, egy egészen más, egy csodálatosan szép dolog. A régi eltűnése után, mert a régi most az új útjába áll. Nem jól éltünk, illetve nagyon rosszul de lehet rajta segíteni azzal, hogy ezt beismerjük. És akkor megvan a becsület piros pont, a fair play díj - az is több a semminél, ahhoz elég, hogy jól lehessen emlékezni ránk. Nem baj az se, hogy sokan meg fogunk halni elég hamar, a rend, a terv szükséges része az is. A baj nem ez, hanem ha valaki nem ismeri fel az élete végéig sem, hogy a káoszos felszín alatt milyen elképesztő rendet lehet találni, hogy a látszattal szemben minden óramű pontossággal, éppen akkor történik meg, amikor a tervezett idő eljön rá. Túl leszünk hamarosan egy őrületen, és utána lesz esélye annak aminek most nincs - a normális emberi létnek. Talán...