Érte

Amit a környezetünk, a társadalom elvár tőlünk és díjaz bennünk, az nagyon más, mint amire a lélek indít minket. De aki az utóbbit az előbbinél tartósan kevesebbre tartja, aki nem tesz erőfeszítéseket, hogy belső indíttatásainak életében érvényt szerezzen, az nem fog nyomot hagyni a földön, élete csak biológia értelmű lesz, emberi, szellemi mondanivaló nélkül. A lelkünk indíttatásait pedig úgy érthetjük meg, ha tudatos énünk jó viszonyba kerül vele, folyamatosan figyel rá, bármit is tesz, azt érte vállalja, az ő fejlődéséért, az ő kibontakozásáért. Nem arról beszélek, hogy bizonyos lelki, szellemi szempontokért, hanem arról, hogy a lelke, belső szellemi lénye egészéért, azért az integráns személyes valóságért, aki őt teljesen betölti. Ha valaki ezt a belső közösséget folyamatosan szem előtt tartja, akkor emiatt a külvilággal konfliktusok hosszú sorozatába fog kerülni, de életével minden nap üzenni fog, növekedni fog tőle az értés, a szépség, a szeretet. Ha viszont valaki elhanyagolja azt, és a közege szempontjaihoz való alkalmazkodása válik meghatározóvá a viselkedésében, akkor semmi igazán értékeset nem fog tudni létrehozni, és emiatt egy idő után nagyon mély válságba is kerülhet. Vagy az élete végén kell majd szembenéznie azzal, hogy az időt, amelyet kapott, nem használta fel, ami még a válságnál is egy sokkal-sokkal rosszabb, tragikusabb kimenetel, melyet ezért nagyon jó lenne elkerülni...