Tegnap megnéztem a lőporgyári Magdolnáról szóló filmet. A vallásos érzület, amely őt jellemezte, nem az én világom, de az érzékenységének és a létfeladatának az a nagyon világos és nagyon egyértelmű elfogadása, amelyet gyakorolt, bizonyára megkerülhetetlen követelmény mindnyájunk életében. Látom előre, hogy milyen fájdalmak érhetnek, és nagy valószínűséggel sok közülük valóban el is fog érni, sőt bizonyára olyanok is, amelyekre most nem számítok, de egyszerűen képtelen vagyok kitérni előlük. Pont úgy, ahogy Magdolna sem tudott kitérni a rá váró áldozat elől. Vannak egérutak, amelyekről önszántunkból le kell mondanunk, bármennyire is kínálják magukat, bármennyire is természetesnek és elfogadhatónak tűnnek, sőt javasoltak lennének a társadalom vagy annak valamelyik szegmensének mércéje szerint. Számomra az a közöny, amellyel a létmódunk fenyegetettségeivel szemben viseltetünk nem tolerálható picit se, mert e tolerancia legcsekélyebb mértéke is azt jelentené, hogy az utánunk jövőkre nem gondolunk, hogy valódi szellemi munka helyet carpe diem mütyüröket fényesítünk csak, olyan erőforrásokat és olyan egyensúlyokat élünk fel, amelyekkel nem is rendelkezünk, hiszen a gyermekeinknek és az unokáinknak kéne meghagyni azokat világos üzenettel együtt, hogy miként használják fel őket. Egyelőre ott tartunk, hogy erőforrások és világos üzenet helyett csak egy nagy rakás szerencsétlenséget hagyunk rájuk, mert derogál nekünk komolyan venni az életünket, mert inkább sodródunk bele mi magunk is olyan álidentitásokba, amelyeket egy felbomló társadalom kreál, hogy elfedje a valódi identitásában megvalósulni vágyó ember hiányát. Mindent meg fogok tenni azért, hogy erről a borzalmas ellentmondásról szóljak, beszéljek róla minden létező fórumon, ahol erre a legkisebb lehetőség kínálkozik, ezt a tudatunkba sok évszázad szisztematikus programozottságával felépített falat bontsam még akkor is, ha attól meredeken fog lecsökkenni maradék kis népszerűségem is, amelyet eddig korrupt kis odasimulásokkal itt-ott azért megkerestem magamnak. A nyugati civilizáció így, ahogy most van, nem egy életképes formáció - egy érett embernek, egy szellemi lénynek abba nem szabad gyökeret eresztenie, sőt annak egyetlen alrendszerébe se, illetve ha már gyökeret eresztett benne valaki (mindnyájan), akkor az illetőnek el kell kezdenie nagyon gyorsan átültetnie magát. Az embernek a maga személyes valóságát kell komolyan vennie, és azt, amire őt benne lakó személyes isteni valósága indítja. Hisz isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, vagyis részesültünk ugyanabból a természetből, tehát ugyanabból a teljességből is, aki ő, a személyes isten, a személyes mindenség úgy, ahogy kezdettől fogva létezik és létezni is fog örök időkön át. Lehazudhatjuk ezt a hasonlatosságot, de attól nem lesz jobb semmi, sőt minden csak sokkal rosszabb lesz tőle. A lőporgyári Magdolna áldozatával megegyező minőségű áldozatra készülve szeretném maradék kis életem úgy, olyan határozottsággal, olyan egyértelműséggel és olyan tudatossággal, olyan méltósággal élni, ahogy ő is tette, ahogy ő is készült 11 éven át az életét beteljesítő utolsó napra.
Én így kezdem a 2021-es évet, ez az én újévi fogadalmam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése