Jártam a szabadság csúcsait
Hittem az erőben a hőben
Hittem hogy a tűz fellobban
Minden sziklában s kőben
Járom a szabadság útjait
Tudom hogy nincs még vége
De nem tudom hogy kezemben
A kő még mindig ég-e
Elmosta arcomat a könny
Vagy csak hűtötte a pára
Bárhogy is volt esőfüggöny
Került szívem ablakára
Esőfüggöny ömlő zápor
Bánatom oltotta lágyan
Engedtem sőt szinte kértem
Hogy enyhítse forró vágyam
Enyhítette amíg álltam
Esőtől lett őszi ködben
De nem lesz belőlem ember
Ha kell nekem az a köd benn
Víz vagy - rendben - én meg vulkán
Föld izzó tüzes haragja
Következő nemzedékek
S korok energiája magja
Öntözz de közben változz gőzzé
Pusztíts de pusztulj Te is velem!
A fájdalmat el lehet viselni
Én már régóta ismerem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése