Ahol a föld és az ég,
A tűz és a víz, a gondolat és az érzés összeér,
A lélek fókuszába, ahol a hős a félelmével játszik,
Mezítláb és fedetlen fővel lépj be most oda, és ámulj,
Mert ott a mindenségnek minden fénye látszik!
Látszik, hogy ki voltál,
És látszik az is, hogy ki lesz Belőled,
Ha majd rászánod magad végre a boldogságra,
Ha majd a mélység nem csak lehúz, de lelkesít is,
Hogy szárnyalj felette, míg rá nem lelsz
Magadban a szebb világra
Mert a világ, az igazi,
A nagy a tágas Benned van,
Kint csak gyönge utánzata tűnik fel,
Félelemből szőtt álvalóság nehezedik Rád ott
A benti mezőkre figyelj, mikor felettük átsuhansz,
Figyeld, hogyan változnak, vagy inkább Te változol,
S ezért - bár ugyanazt a tájat nézed folyton -
Mindig másmilyennek látod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése