Jobban örülnék, ha nem lenne háború, és csordogálhatna tovább minden a maga kis nyugodt, kiszámítható medrében - de van! Van és szétdúlja a látszat kapcsolataink összes báját, a bábszínházainkból cirkuszt csinál, ránk szabadítja a vadállatokat, vagy - ami még rosszabb - belőlünk hívja elő a szörnyet, akit már rég legyőzöttnek hittünk, viszont kiderült, hogy dehogy is, csak pihent, szunnyadt bennünk, és várta a kedvező alkalmat, hogy újra felébredjen, hát most itt van, tombolhat megint. És tombolni is fog, hisz annyi sok éven át hazudtuk neki, hogy nem létezik, hogy attól teljesen megkergült, nem bír magával, és egyszerre zúdítja ránk az összes baját, mert eddig olyan szépen elkerültük őt, csak hát a kerülést sem lehet folytatni akármeddig, egyszer elfogynak a kerülőutak, és akkor nincs már hová menni, marad az egyenes és az, hogy lépés indulj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése