Drága Gyermekeim!

A nyugati civilizáció a nagy felfordulások civilizációja. Akinek nem elég bizonyíték erre az első két világháború, meg az első két tömegpszichózis (a kommunizmus és a fasizmus), az nézzen körül és lássa meg a harmadikat mind a kettőből. A harmadik világháborút, amely az orrunk előtt zajlik, és a harmadik tömegpszichózist, a liberalizmust, mely sodor minket bele folyamatosan az előbbibe, és nagy erővel, olyan erővel, amellyel tulajdonképpen csak egy tébolyult képes hatni, tömegeket feláldozni valamelyik eszme oltárán, ahogy például ezt Hitler megtette a zsidósággal. Persze ez nem feltétlenül látszik elsőre a nagyvárosok fényűző boltjain, fenszi kávézóin, nyüzsgő sétáló utcáin, de hát - mint tudjuk - a látszat sokszor csal. Most például, hogy itt van a nyakunkon ez a vírus, amellyel nem tudunk semmit se kezdeni, már egy kicsit kezd látszani is. Kezd látszani, hogy tulajdonképpen még egy diktátor, sőt még nyomor se kell, ahhoz, hogy egy milliárd ember meghülyüljön, ezt meg tudja velünk tenni az elbizakodottságunk, meg az abból fakadó tiszavirág életű jólétünk is. Most ugyanis semmi más nem zajlik, mint egy olyan fejlődés, amelynek nulla távlata van, illetve valamit majd kell csinálni akkor is, amikor ez kiderül, de azokra a lehetőségekre én csak szívet tépő borzalommal tudok gondolni, mert az az ember minden eddiginél súlyosabb lealacsonyodásával lehet egyenlő.

Szeretném, ha ezt a távlattalanságot, illetve a mindennél borzalmasabb távlatokat megértenétek, és szeretném, ha legalább Ti nem állnátok be egyik majomcsapatba se, amelyik ezt a lehetetlenséget most élteti, sőt azt szeretném, ha Ti lennétek ebben a sűrű ködben a fény, a tudatosság szikrái, azon kevesek közé tartoznátok, akiknek az életétől a jövő még kapna egy utolsó esélyt. A rendszerben nincsenek tartalékok, a rendszer az utolsó morzsákat darálja le. A vezetők között sokan látják, hogy milyen bajok vannak, viszont nincs mozgásterük cselekedni, mert itt demokrácia van, és először is szavazatokat kell szerezniük, illetve azokat megtartaniuk, vagyis senki sem tud átverni semmilyen népszerűtlen dolgot, pedig most pont azt kéne, átverni egy csomó itt és most nagyon fájó és népszerűtlen dolgot, ha életben akarnánk maradni hosszabb távon is - úgy tűnik, hogy nem akarunk. Korlátozni kéne a fogyasztást, az utazásokat, a hústermelést, a lakhatást. Mert annyi, amennyit most fogyasztunk hétmilliárd embernek nem jut, sőt még a töredékének se hosszabb távon. De ezt ez a rendszer a társadalom mai tudatosságának a szintjén képtelen megcsinálni, mert aki ilyesmivel áll elő, azt rögtön leszavazzák. Vagyis egyetlen módon van kiút, úgy, hogy ha a társadalom tudatossága változik meg. A társadalom tudatossága persze azoktól a világméretű csapásoktól, amelynek a veszélyei már tornyosulnak, talán képes valamennyit változni, de egyrészt nem biztos, hogy egy csapás önmagában elegendő, másrészt nem biztos, hogy meg kéne várni, amíg 10 számjeggyel leírható számú ember hal meg azért, hogy a maradéknak valami elkezdjen pislákolni. Szumma szummárum, jobb lenne, ha nem a csapásoktól növekedne a tudatosságunk, hanem attól, hogy tudatosan leválunk a körülöttünk zajló őrültségek mindegyikéről még akkor is, ha azok a maguk kis álbiztonságuk látszatával erős motivációt jelentenek, hogy az általuk eltartott nyájba betagozódjunk, és elkezdünk belülről, emberségünk valódi gazdagságából, valódi mélységeiből, valódi tartalmából élni. Igen, szembe menni az egész világgal, szembe menni ezzel az egész iszonyatos eltévelyedéssel, amelyet most produkálunk, és amelyre rámondjuk, hogy milyen szép és jó, miközben itt és most talán szépnek és jónak tűnik, de ha csak kicsit messzebbről nézzük, akkor a szélesebb perspektívának köszönhetően rögtön kiderül róla, hogy iszonyatos gazság. És ezen a politikusok nem fognak változtatni, mert a politikusok bábok, úgy ránganak, ahogy mi rángatjuk őket. Ezen a társadalom érése, felnövése tud segíteni, egy olyan folyamat, amelyet senki nem tud kiváltani csak én meg Ti. Lehet, hogy kevésnek érzitek magatokat ilyen feladathoz, sőt biztos, mert mitől ne éreznétek magatokat soknak, de akkor sincs más megoldás, ezt kell tenni, ehhez kell felnőni, más értelmes célja nem lehet az életnek, mert minden más az értelmes célról való lemondással, a gépalkatrésszé válással egyenlő. Az életetekben e kettő közül tudtok választani. Vagy a felnövekedés a világ megváltására, illetve legalább arra, hogy a világmegváltás folyamata Rólatok is elinduljon, Tőletek is erőt nyerjen, vagy az emberi értelemben való teljes megsemmisülés, egy távlattalan technokrata hatalmi gépezetben sokakkal együtt kinyírni azt, ami a szellemi emberből még megmaradt. Ha így nézzük az egyik kicsit nehéz, a másik nagyon szar. Na, most akkor melyik legyen? Ecc-pecc-kimehetsz...