A fiataloknak komolyan kéne venniük hogy a sorsuk az ő kezükben van ugyanakkor nagyon nehéz feladat számukra megküzdeni azzal a hárítással amely az egész társadalmat mélyen áthatja és így aztán őket is hisz ők is itt nőttek fel. Egyfelöl teljesen jogosan felzaklatja őket a felnőtt társadalom közönye és tehetetlensége másfelől tudat alatt ők is hárítják a szembenézést a helyzetükkel mert kevésnek érzik magukat ahhoz hogy változtatni tudjanak rajta és akkor már inkább ne legyen vagy legalább ne lássák a problémát. Teljesen normális reakció egyébként mind a kettő mert ami nem normális az a mi a felnőttek viselkedése. Akik gyerekeket szülünk mert milyen édi és rögtön utána olyan problémákkal terheljük meg őket amelyekkel mi magunk nem vagyunk hajlandóak foglalkozni. Nem az a csodálkozni való hogy ebből lelki sérülések fakadnak hanem az hogy csak ennyi. Illetve az hogy csak ennyit veszünk észre belőlük. Valaha volt becsületesen megdolgozott élet nyugodt örekséggel de az már a múlté. Mert abban a társadalomban amely ilyen nagyságrendű problémákat hagy a következő generációra senki se mondhatja hogy becsületesen megdolgozott a nyugdíjáért. Itt mindenki és nagyon becstelenül egy csomó mindent elsunnyogott és annak a sunnyogásnak a levét a gyermekeink fogják meginni. És akiben van egy ici-pici szép érzék az ezt legalább bevalja és nem hazudik tovább a csapból folyó vízsugárral. És próbál elindulni a felismerése nyomvonalán és próbál valamit megtenni abból ami már réges-rég dolga lett volna. Például próbál utána járni saját korruptsága gyökereinek és próbál kikeveredni belőlük. Próbálja megérteni hogy hol és min csúszott félre az élete mit nézett be mi derogált neki. És próbál egy kicsit kevesebb önámítást gyakorolni mint eddig. Próbál leválni erről a tömeggyilkos civilizációról próbálja elhagyni azokat a biztonság és kényelem érzeteket amelyeket neki köszönhet de amelyeknek az égvilágon semmi alapjuk sincs és nem is volt soha és próbál autonóm érett személlyé válni ahelyett a majom helyett akivé hagyta hogy a közege nevelje. Mert az hogy most elborít minket a szemét és felforr a klíma nem magától lett hanem attól hogy mindnyájan lelkesen beálltunk a fogyasztók sorába ahelyett hogy minimális szellemi munkát végezve ráébredtünk volna arra hogy ez a rendszer így ahogy most van egy őrültség és hiába érünk el gyönyörű díjazható eredményeket benne attól még mint emberek nyugodtan maradhatunk jó nagy nullák is. Na ez a szomorú és ezért vannak a gyermekeink a drága gyermekeink most rohadt nagy sz@rban. Mert mi odatettük őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése