Legalább húsz-harminc posztot, levelet, üzenetet írtam az utóbbi egy-két hétben erről a témáról - ide csak pár bekezdést teszek fel belőlük:
Sajnos mese és álmese antagonisztikus ellentétben állnak egymással. Az előbbi feltárja,az utóbbi befolyásolni akarja a tudatalattit, ezért az nem a belső rendhez való eljutást, hanem pont az abból való kizuhanást váltja ki. Kizuhanást abból a növekedési, érési folyamatból, amelyben minden gyermeknek nemisége tudatára kéne ébrednie, meg kéne értenie hogy milyen erőfeszítést, milyen fejlődést kíván tőle az hogy ő fiú vagy lány, mit kéne tennie azért, hogy ne haljon bele e modern társadalmat jellemző amorf, uniszex trutyiba. A tolerancia szempontjának túlhangsúlyozása itt azt jelentené, hogy a most felnövekedő nemzedék csemetéinek még kevesebb esélye lenne igazi férfivá és nővé válni, vagyis az összemberi közösséget még több zavar jellemezné amellett a sok ezer mellett, amely már most is ezt teszi vele. Nem bántom a homoszexuálisakat de nem mondom hogy, rendben van, amit csinálnak, nem mondom, hogy semmi baj sincs a viselkedésükkel, mert az nem igaz. Nem ők tehetnek arról hogy erre a pályára tévedtek de attól ez a pálya még nem jó, és rájuk szentelt nagy szeretettel, nagy figyelemmel, a bajuk gyökerének feltárásával, beszélgetésekkel sokat lehet gyógyítani is rajtuk. Egy pszichológus ha tényleg pszichológus, ezt nagyon jól tudja. Ha nem így állunk ehhez a kérdéshez, akkor lehet, hogy egy nagyon toleráns, viszont ugyanakkor egy nagyon aberrált társadalom felé fogunk tovább csúszni, amelyben lehet, hogy mindenki nagyon jól fogja érezni magát egy kis ideig, de ha a harcait, például a nemi identitásához kapcsolódó harcait nem küzdi végig, nem lesz célratörő, karakteres ember senkiből, hiányukban pedig a társadalom képtelen lesz szembenézni a fenyegetettségeivel, és azok a globális folyamatok, amelyek már eddig is a kihalás szélére sodorták, be fognak teljesedni rajta. És nem a ködbe vesző, távoli jövőben, hanem belátható időn belül. Az unokáim már biztos nem természetes halállal fognak meghalni, de lehet, hogy a gyermekeim se, ha nem változunk meg nagyon gyorsan....
A kérdés az, hogy hagyjuk-e megzavarodni a társadalmat, hogy a végén senkinek minimális fogalma se legyen a férfiasság és a nőiesség valódi tartalmáról, és puha pöcsű férfiak meg frigid nők mellett csak homoszexuálisak alkossák azt (mert öles léptekkel afelé tartunk), vagy felfogjuk, hogy az egészséges módon megélt, mert megértett és kiküzdött nemiség egy alapvető megtartó erő a világ kezdete óta, és lenne most is a túlélésünk érdekében egy nagyon fontos tényező. Örülök, hogy nem taszítjuk ki a homoszexuális hajlamúakat, nekem sincs szándékomban lehajigálni őket a Taigetos-ról, ha engem kérdeznénk, nagy szeretettel beszélgetnék velük például arról, hogy milyen sérüléseket okozott nekik a környezetük gyerekkorukban, és bátorítanám őket bátrabb, tudatosabb, tisztább, önazonosabb életre való törekvésükben, ahogy mindenki mást is. Mert, amit most élnek, az nem önazonosság, és csak annyiban normális, hogy azt páran teljesen önkényesen annak nevezték ki. A közhiedelemmel szemben ezek a dolgok, ha nem is könnyen, de gyógyíthatóak, tudom tapasztalatból, én nem pont homoszexuális voltam, de nekem is volt olyan hasonló rendű szexuális devianciám, amelynek egy nap, egy hosszú történet után tudatosan hátat fordítottam, sőt a tudat alatti része is tisztul szépen.
Tolerancia igen - egy dolog! Egy másik meg az, hogy egy olyan társadalom, amelyben senki sem néz szembe a feladataival, például nem küzdi meg a nemi érésével kapcsolatos harcait, mert nem tanította meg neki senki, hogy ilyen harcok léteznek, sőt az emberré válás lényegét érintik, szóval egy olyan társadalom, amelyik azt üzeni a tagjainak, hogy jó vagy Te úgy, ahogy ide huppantál, illetve akivé váltál azért, mert magunkhoz hasonlóan Veled sem törődtünk semmit, nem életképes, nincs hosszú távú jövője. Lehet, hogy most nagyon jól érzi magát benne mindenki, lehet, hogy most egy nagy buli az egész, de ez az állapot nagyon gyorsan meg fog szűnni, mert az ilyen állapotok soha sem hosszú életűek, mert az élet alapvetően még is csak azért lett, hogy kibontakozzék az emberségünk, és nem azért, hogy elszórakozzuk azt. Azok a meg nem hozott szellemi erőfeszítések, amelyektől rend lehetne bennünk, és többek között tudnánk meséket is írni, iszonyúan hiányoznak mindnyájunknak, ez a hiány iszonyúan visszaépít, rombol minket, pont a tetterő tűnik el belőlünk, amellyel változtatni tudnánk a sorsunkon, és marad az ilyen vagy olyan ideologikus böfögés, amely semmit nem old meg, és marad a nyomában jelentkező totális zavar, meg az, hogy észrevétlenül betagozódunk a globális összeomlás felé tartó folyamatokba, azok részévé, sőt erősítőivé válunk. Verjük a mellünket, hogy igen, toleránsak vagyunk, csak közben elfelejtjük a másik húsz szempontot, amelyeknek ugyanolyan fontosnak kéne lenniük, és a gyermekeink ellen akkor, amikor, és azon a csatornán, amelyen a legvédtelenebbek, a tudatmódosításnál is súlyosabb merényletet követünk el, lelkileg kasztráljuk őket. Ebbe is gondoljatok bele, kedvenc toleráns barátaim!
Már ilyen "mesekönyvek" nélkül is nagyon régóta és nagyon durván sérülnek, illetve halnak el a nemi jelleghez kapcsolódó ősképek, tartalmak a társadalom kollektív tudatából. Ami egy több száz éve tartó folyamat, és óriási baj, mert így férfiak és nők helyett valami furcsa elegy jön létre belőlünk, és közben egy alapvető polaritás, illetve az a tér sérül meg, amelyet a nemiségnek kéne kifeszítenie, most pedig mesébe foglalt propagandával ezt a folyamatot tovább erősítjük. És emiatt egy csomó minden nagyon emberi dolog képtelen megvalósulni - egyszerűen bennünk ragad. Férfiasság és nőiesség nélkül nem megyünk végig a személyiség fejlődés egyik legfontosabb területén, nem küzdjük meg a harcainkat, nem válunk karakteres emberekké, és nem fogunk tudni segíteni se magunkon se máson. És lesz egy olyan társadalom amely lehet hogy most nagyon jól érzi magát, meg nagyon toleráns, de közben tehetetlen, sodródik bele a saját megsemmisülésébe. Leginkább Ti vagytok azok, akik ez ellen tenni tudtok. Mert ha Ti nem, semmi emlék nem fog megmaradni az emberről, a férfiről és a nőről, a Ti gyermekeiteknek már esélyük se lesz, hogy egész emberek legyenek, és önazonosság, tartás, a Ti meg az ő tartásuk nélkül minden menthetetlenül össze fog borulni. Nagyon szép, hogy tudjuk egymás sebeit nyalogatni, szép és fontos, de nem elég, nem csak erre születtünk, nem ez az életünk célja. Az élet célja, hogy mi, emberek fennmaradjunk, és az emberségünk kibontakozzék. Inkább áramot vezessenek a gyermekeinkbe, mint ilyen durva befolyásolást - lelkük mélyrétegeibe levezető kútjaikon át dobva beléjük végtelenül torzító, bomlasztó hatásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése