Mért vagyok nehéz eset?

Mert nem akarok egy reménytelen, esélytelen, maga körül mindent és önmagát is elpusztító formáció (név szerint a nyugati civilizáció) tagjává válni, nem akarok sem a politikájához, sem a gazdaságához, sem a tudományához, sem a művészetéhez, sem az ideológiájához, sem a vallásához kötődni, ezek egyikétől sem vagyok hajlandó csodát várni, mert ezek mindegyikét nagyon szűk területnek tartom, mert egyik sem és együtt sem fejeznek ki sokat az emberből és a benne rejlő lehetőségek határtalan gazdagságából, illetve amennyiben az előéletem folytán meg a körülményeim révén kötődöm hozzájuk, annyiban szeretnék egyre inkább leválni róluk, szeretnék helyettük egyre önállóbbá, függetlenebbé, érettebbé váló belső lényem szellemi valóságában bízni, benne gyökerezni, az ő jelenlétében élni

Mert azt gondolom, hogy van emberi méltóság, amely fontosabb, mint a pillanatnyi biztonságérzet, és megőrizhető, és feladata, hogy más minőségű szellemi távlatokat is bejárjon, nem csak azokat, amelyek mostani igen specifikus, és nagyon mesterséges létállapotunkban elfogadottak és népszerűek, és más minőségi találkozásokra is jusson önmagával, embertársaival, a világ és a lét egészével, ne csak azokra a látszat kapcsolatokra, amelyek gyakorlásánál többre most csak nagyon kevesen vállalkoznak

Mert azt gondolom, hogy katartikus események lejátszódására, drámai történetekre van szükség ahhoz, hogy a bennünk lévő lényeges és valóban hatni tudó erők kirobbanjanak - nem hiszem, hogy pokoljárások nélkül ki lehet emelkedni a társadalmunk megrögzöttségeiből, viszont kiemelkedés nélkül segíteni se fogunk tudni senkin

Mert nem felszínes dolgokat akarok másolni a többiekről, hanem mély dolgokat akarok feltárni magamban, a saját személyiségemben, akit - igen - mindennél fontosabbnak tartok, sőt vallom, hogy mindenkinek a saját személyes lényét kéne a legtöbbre tartania, ahhoz a belső lényhez, igazi önmagához viszont nem jut közelebb senki, amíg a környezete legkülönbözőbb diktátumain csüng

Mert nem gondolom, hogy a normális szó jelentése a közvélekedésben gyökerezne, nem hiszem, hogy annak alapján kéne valamit normálisnak vagy abnormálisnak tartani, hogy az milyen megítélés alá esik egy külső és ezért megbízhatatlan kritériumrendszer szerint - normarendszereket olyan emberek használnak, akiknek más viszonyítási alapjuk már nincs, mert önmagukkal minden kapcsolatukat elvesztették, ezért kénytelenek lefesteni az életüket egy szép mázzal, hogy az ne essen szét apró miszlikekre egy szempillantás alatt

Mert az életem, amely nem igazodik elvárásokhoz, szokásokhoz, elvekhez, csoportdinamikákhoz, botrány mindenki számára, akik ilyen színfalak mögé húzódnak be, és elképzelni se tudják, hogy van szabad levegő is, és ezért nyilván nem is tudnak semmit se kezdeni vele, ha véletlenül megcsapja őket a szele

Mert a gyermekeimnek nem azt mondom, hogy nőjenek bele ebbe a rossz rendszerbe, nem azt mondom, hogy szolgálják ki, hanem azt, hogy emelkedjenek túl rajta, legyenek többek annál, amit a világ vár tőlük, ne a világ folyamatai, hanem az ő saját kis lényük legmélyebb vágya legyen a mérce, mert csak úgy tudnak leélni egy teljes, egész, valódi életet ezen a bolygón, amely lehet, hogy hamarosan lángra fog lobbanni egyébként (főleg ha nem vigyázunk rá például úgy, ahogy most se), és akkor majd úgyis egész máshogy kell viselkedni rajta, mint ma, amikor még relatív béke van a felszínén