Ostromállapot a Színművészeti Főiskolán

Álljon meg a fáklyás menet! Kell ebben az országban kultúra vagy sem? Úgy értem a népnek - a többségnek! Mert ha a többségnek nem kell, akkor nem is lesz. Pont ez a demokrácia, és most megmutatkozik a maga meztelen valóságában! Nem erről álmodik mindenki jó régóta? Ott van az USA! Van egy sérült beteg majom elnöke, akitől totális káoszba fullad minden, mégis jó eséllyel újra fogják választani, de ha nem, ha csak két esélyes a verseny, már az is éppen elég szörnyű. Viszont a demokrácia logikájába teljesen belefér. Az, hogy egyetlen értelmes szó sem hagyja el a száját, teljesen mellékes körülmény - ki nem sz@rja le? Ha a többséget ez nem zavarja, ha a többségnek a teljesen értelmetlen, hablaty hőzöngés kell, akkor a demokrácia logikája szerint ő lesz a biztos befutó. Persze az is a demokrácia, hogy most még egy kicsit vergődünk a színitanoda mellett, de utána ne lepődjön meg senki, ha mégis elbukik, vagy teljesen demokratikus módon (a többség akaratának megfelelően) lecsukják egy kis időre, és örüljön, ha ennyivel megússza. Matematikai pontossággal kiszámítható, előrelátható folyamatok zajlanak, csak azt nem értem, hogy ki és miért csodálkozik mégis. A fasizmus, a kommunizmus és a liberalizmus fejlődési fázisai gyönyörűen egymásba szövődnek, ez teljesen világosan látszik, következnek egymásból, az egyikből a másik, a másikból a harmadik, a harmadikból pedig megint az első és utána i tak dalse. Csak ezt egyszerűen senki nem meri felfogni, és mindenki úgy tesz, mintha egy gömbvillám jelent volna meg az égen. Nincsen semmi különleges jelenség, egyszerűen az van, hogy elvesztettük a csatát, amelyet mi magunk kezdeményeztünk. Nem most, legkésőbb a francia forradalom megpecsételte a sorsunkat, illetve az, hogy még mindig a forradalom módszereivel próbáljuk megoldani a problémáinkat. Nem fog menni - borítékolom! Egészen másra van itt szükség, a zászlólengetés befejezésére, és egy sokkal tudatosabb, sokkal mélyebbről fakadó, sokkal hatóbb ellenállásra. Nem X és Y meg pártokkal szemben, hanem az ellen a majomlét ellen, amelybe mindnyájunkat beleneveltek, és most mindnyájan ülünk benne nyakig, mint Bözsi néni a habfürdőben. És a habfürdőzés közben esik le az állunk a csodálkozástól, hogy minden pont úgy játszódik le, ahogy az a nagy könyvben le van írva. Ellenállásra van szükség a rendszerrel szemben, amely felnevelt minket, mi pedig gyönyörűen alkalmazkodtunk hozzá, mert azt hittük, hogy majd mindent megold helyettünk, és most egy kicsit átverve érezzük magunkat, mert úgy néz ki, hogy mégse, és miközben elönt minket a harag, észre se vesszük, hogy csak az történik, amiért mi magunk is keményen dolgoztunk. Valaki fogja már fel végre hogy a magyar értelmiségi elit most, hogy szélfordulás van, hirtelen meggondolta magát, és mától kezdve esze ágába se lesz demokratikusnak lenni, illetve demokrácia alatt most már valami egész mást fog érteni. Például azt, hogy legyen mindenki ugyanolyan érzékeny a művészetre, mint ők maguk. Ami egy szép vágy, de attól, hogy az asztalt verik, még nem fog felébredni senkiben. És ha ezt a tényt nem veszik tudomásul, akkor nem a demokráciát fogják építeni, hanem egy kultúrsoviniszta diktatúrát fognak tolni a demokrácia ellenében, viszont a demokrácia erősebb lesz, és annyi lesz nekik. Nagyon szép a hősi halál az egyetemeink lépcsőjén, csak kevés. Hősi halált tessék a szellemi lét teljesen vertikumában halni! Ahogy Szókratész megtette, amikor kiitta a méregpoharat. Most is ki vannak készítve a kelyhek, lehet belőlük hörpinteni...