A part

Kedvenc képem egy orosz művésznő alkotásai közül, akinek akkori férjével régen sokat dolgoztam együtt...

Blogleírás féle

Nagyon könnyű belecsúszni a legkülönfélébb csoportdinamikákba, hiszen folyamatosan bennük élünk. Nagyon könnyű, és ezért nem is különösebben érdekes. Ami érdekes, az a róluk való leválás, a független, szabad lét és a személy, a saját személyünk méltóságának helyreállítása. Amely most romokban hever...

(Én tudom, hogy ez egy nehéz üzenet, mert mindenki ide vackolta be magát, ebbe a közegbe, ebbe a nyugati típusú gondolkodásba, a fogalomrendszerébe, a szemléleteibe, a céljait magáévá tette - valamelyiket a sok nagyon hasonló közül, vagy a fasizmust, vagy a kommunizmust, vagy a liberalizmust - itt keresett magának olyan területet, ahol sikeres tudott lenni, itt talált fel egy csomó nagyszerű dolgot, itt lett nagyon hatékony, itt hozott létre műalkotásokat, itt épített templomokat, itt lettek társai, akikkel együtt tud menetelni, itt ír blogot, és ha erre jövök én, és azt mondom, hogy ez kérem szépen, nem sokat ér, mert minden jel szerint ez a civilizáció a legelborultabb mind közül, és ami az emberben értékes lenne, arra dömperrel hordja a sarat, akkor ezzel elég hamar sikerül elérnem, hogy sokan rám rontsanak, mint a hiénák, és nekem essenek fogukat vicsorítva, hogy cafatokra szedjenek, vagyis ezt az üzenetet tényleg nem olyan egyszerű képviselni, a róla való beszéd is elég nehéz, de pont ezért nagyon szükségesnek érzem, és - persze - nagy kaland is.)

2020. június 21.

A part

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése