Egy kedves általános iskolás osztálytársam (tényleg szeretem őt, mert tényleg kedves hozzám) Ferenc pápa tegnapi beszédének néhány szavával kívánt nekem Boldog Húsvétot. Bizonyára nem gondolt arra, hogy mit fog kiváltani vele, mégis leírtam neki, hogy mit gondolok Ferenc pápáról, meg arról az egész megakadásról, amely miatt a Római Kaotikus Egyházzal jelen pillanatban semmit se lehet kezdeni:
Kedves .....! Itt van rajtunk ez a vírus immáron több mint egy éve, és még mindig nem érti jóformán senki, hogy miért. Már a spanyol náthát se értettük, és azóta csak tovább hülyültünk - nem is keveset! Mindenki úgy áll hozzá, hogy ha elég sok ember be lesz oltva, majd visszatér az élet a normál kerékvágásba. Ami nyilvánvaló őrültség, hiszen az a kerékvágás soha sem volt normális, sőt mindig teljesen abnormális volt, és ezért nem is lehet akármeddig büntetlenül tolni a szekeret benne. Nem fog visszatérni semmi sehova, még nagyobb csapások fognak jönni ránk, még több ember fog meghalni, ha nem értjük meg, hogy úgy ahogy most szeretnénk, képtelenség hosszabb távon életben maradni. Teljesen másfajta intézkedéseket kéne hozni, az egész gazdasági álfejlődést meg kéne állítani, mindenkinek sokkal-sokkal kevesebb erőforrás felhasználásával kéne élnie pici házban, kevés eszközt igénybe véve, keveset utazva, keveset mozogva például, és sokkal többet juttatva azoknak, akiknek ma még tiszta ivóvizük sincs (a bolygónk lakosságának csaknem fele ebbe a kategóriába tartozik). Az egész társadalomnak már régen ebben az irányba kéne mennie évszázadok óta, és nem a kényelmet meg a luxust meg a biztonságot kéne halmoznia itt Európában (meg egy csomó más helyen is) értelmezhetetlen magasságokba, miközben Nepálban, ha a lányomék nem támogatnának egy családot rendszeresen pénzzel, önhibájukon kívül simán éhen haltak volna a globális turizmus megakadása folytán előálló jövedelemkiesésük miatt. Az egész társadalomnak már réges-régen ebbe az irányba kéne mozdulnia, és nem azon törnie a fejét, hogy a járvány elmúltával, hogyan tér vissza a tengerparti nyaralásokhoz, meg az eszement fapados repülőzéshez. A kultúra alapvető részévé kell tennünk azt a gondolkodást, hogy sokkal kevesebb jár nekünk, hogy a megengedhetőnél négyszer-ötször-tízszer több CO2-t bocsájtunk ki a "fejlett" országokban, de nem csak CO2-t, műanyagot, szemetet, számtalan egyéb mérget, ami miatt a gyermekeinknek esélyük se lesz arra, hogy egészséges emberek maradjanak például, de nem csak arra, egészséges emberi kapcsolatokra sem, mert abban a közegben, amelyben felnőnek már irmagja sincs a valódi szellemi hagyományoknak, például azoknak az ősképeknek, amelyek a férfiasság és a nőiesség szellemi tartalmát valamikor kifejezték. A kultúránk alapvető részévé kell tennünk, hogy nincs hatalmunk sem a természet, sem a mi saját emberi természetünk felett, és ha azt a rendet, amelyből teremtve vagyunk, meghágjuk, akkor apró miszlikekre fogunk szétszakadni és úgy fogunk belezuhanni a nagy sötét semmibe. Én Ferenc pápától nem azt várom, hogy kegyes mellébeszélések hangozzanak el tőle valódi üzenetek helyett, én Ferenc pápától azt szeretném hallani a húsvéti homiliájában, hogy mer valódi kérdéseket felvetni, meri a valódi ellentmondásokat exponálni. Mert ma ez lenne az Egyház dolga, nagyon egyértelműen és nagyon konzekvensen szembemenni azzal az őrültséggel, amelyet az egész globális kapitalista társadalom művel. Ebből a konzekvens és határozott viselkedésből nem látok semmit, csak folyamatos hárítást, terelést, erőtlen locsogást, azt, amit az egész nyugati civilizációt jellemzi, hogy a sz@rával ne kelljen szembenéznie. Meg azt, hogy amikor ezeket a kérdéseket felvetem a püspökömnek, akkor elhajt, mint a legyet. Na, innentől kezdve nekem ez az egész úgy, ahogy van büdös...
Feltámadt Krisztus?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése