Az indexen ismét megjelent egy gyomorforgató cikk 

Hadviselés terrorral – az egyetemes, kötelező és véget nem érő dzsihád

címmel, mely az arab terrorizmus jól megfigyelhető jelenségeit, mint általában is, az iszlám háborús tanításaira vezeti vissza. Előveszi a Koránt és pontról pontra végigmegy benne olyan verseken, amelyek a tanok erőszakos terjesztéséről szólnak majd hozzácsap egy kis tömegmédiát meg egy kis pszichológiát és máris kész a leves, amellyel nyakon lehet önteni az átlagembert, és el lehet hitetni vele, hogy a biztonságáért jobb lesz ha együttműködik az úgynevezett jóléti államok (valójában hatalmon lévő erőszak szervezetek) vezetőivel. Elfedve ez által azt a tényt, hogy az okok sokkal-sokkal összetettebbek, és bőven részét képezik a fehér ember és a társadalmának a világ hegemónia törekvései is, vagyis azt, hogy itt a vallással meg a lélektannal harsogni csak egy óriási torzítás, illetve egy nagyon féloldalas és szűk értelmezés, amely a propaganda minden formáját általában is jellemzi, és amelyből eddig jó még nem fakadt. Most se fog. Ha nem értjük meg nagyon hamar, hogy valójában mi történik körülöttünk, ha azt csináljuk, amit belénk vert a körülöttünk lévő álvalóság, és a nehéz kérdések elől visszahúzódunk a béke kis szigeteire, ha megtépázott személyes kis nyugalmunk maradványainak életben tartása fontosabb, mint az a lélekfejlődés, amelyet konfliktusos eseményekkel való becsületes szembenézés kiváltana, akkor bele fogunk csúszni egy már most is tartó és háború eszkalációjába, amelyből győztesen természetesen senki sem fog tudni kikerülni...