Valami világ...

Azt gondolom, hogy a világgal való kapcsolatunk felépítése során a személyes kapcsolatainkról kéne példát vennünk. Amelyeknek részét képezi a fogalmi gondolkodás is, de összességében mégis egészen más minőségűek, és messze nem csak absztrakciós képességeket igényelnek. Azt hiszem, hogy a legnagyobb hiányosságunk itt van, illetve ott, hogy a személyes kapcsolataink sem igazán személyesek már, legfeljebb azokkal tudunk összejönni egy kicsit, akik hozzánk hasonló menekülési stratégiát választanak, vagyis a mieinkhez hasonló elvek mentén hazudnak, és kerülik el a valódi találkozásokat. És ha az egymással való kapcsolataink elszemélytelenednek, persze, hogy személytelenné fog válni a világ egészével való kapcsolatunk is. És akkor marad a politika, a gazdaság, a tudomány, a vallás, a művészet, vagyis maradnak azok az eszközök, amelyeknek az elégtelensége már oly sokszor és oly fényesen megmutatkozott. Mert ezen eszközök mindegyike csak egy kis részt tud megcélozni, az egészet nem, mert az egész sokkal összetettebb közelítést igényel, az egészhez több kell, az egészre való érzékenység létfontosságú, viszont ez az érzékenység nem tud felébredni bennünk, amíg az a világ nem valaki, hanem csak valami a számunkra.