Nem tudom mi a világjárvány definíciója, de naponta több, mint kétszázezer új fertőzött van, és hónapok óta átlag több mint ötezer ember megy el úgy, hogy vírus hiányában a haláluk nem következett volna be. Ezek tények, kár vitatni őket. 7 milliárd emberhez képest az a 20 milla (illetve nyilván több, mert nem tudunk mindenkiről), aki eddig elkapta a betegséget, csak néhány tized százalék, szinte elenyésző, de így is Magyarország lakosságának a többszöröséről beszélünk. Hogy az ismeretségi körünkben legfeljebb elvétve hallani megbetegedésről, az nyilván ennek a viszonylag alacsony arányszámnak tudható be, de ebből azt a következtetést leszűrni, hogy itt most semmi különösebb teendőnk nincs, ez felér egy felfoghatatlan méretű tömegmészárlásra való buzdítással. Nagyon jó, hogy van bennünk ez az érzékenység, még ennél sokkal több is kéne, és nagyon félek attól, hogy hamar el fogjuk veszíteni ugyanúgy, ahogy egy csomó más abnormális dologra már fel sem kapjuk a fejünket. Igen, szörnyű, hogy évente 10 millió ember hal éhen, illetve idén valószínűleg kétszer annyi fog, de ebből nem következik, hogy azt az érzékünket, amelyik még megvan, szintén tapossuk el, illetve próbáljunk meggyőzni mindenkit, hogy ennyi ember élete tulajdonképpen egy bolhafinggal egyenértékű. Egy ember, akit meg lehetne menteni, de nem tesszük meg, folt az összes maradó lelkén. Egyetlen egy is. Minden egyes betegséghez, minden egyes baleseti kockázathoz, minden éhezőhöz így kéne hozzáállnunk. Ez lenne az egyetlen ésszerű, igazolható magatartás. Ezt szeretném hallani mindenkitől, erről posztoljatok a facebook-on, ez a felfogás terjedjen. Aki ezt írja ki az idővonalára, az csinál valamit, aki nem, minden szavával árt, sőt halálos bűnt követ el. Világos vagy ragozzam még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése