A világ és B világ

Van egy A világ, ahol egy miniszter luxus yachton való nyaralása elfogadhatatlan, ha ilyen vétséget ejt, el kell hagynia az állását. Van egy B világ ahol ez nincs így, ahol egy kis hajókázás néha azért belefér. Azt most hagyjuk, hogy a B világnak milyen távlatai vannak. Azt viszont mondjuk ki nyugodtan, hogy az A világnak semmilyen. Az A világ a globális társadalom életminőségét néhány mutató tekintetében átmenetileg javította, miközben minden hosszú távú potenciálját felélette vele, és ezáltal az emberiséget a kihalás szélére juttatta. Kurv@ jól lehetett benne élni keveseknek mostanáig, illetve annál is kevesebbeknek további 5-10 évük talán még van. Ez kétségtelenül egy előny, főleg az említett kiváltságosoknak, és azoknak, akiknek nincsenek hosszú távú terveik - utóbbiak azért már jóval többen vannak. Én személy szerint viszont úgy gondolom, hogy az ember elsősorban nem arra született, hogy kurv@ jól éljen és például mit sem törődve azzal, hogy a gyermekeivel meg az unokáival, meg egyáltalán az utána jövőkkel mi lesz, és ha ezt megtette, szépen haljon meg. Vagyis nekem továbbra is kérdés, hogy ez az A világ az álszent majomkodásán túl, amellyel elmeszeli a B világ hajókázó és vadászgató minisztereit, rendelkezik-e olyan értékkel, amely a hosszú idő távlatában is megmarad. Mert az a dicsőséges tette, hogy úgymond fellázad a korrupció (illetve a korrupciók egy nagyon szűk köre) ellen, önmagában még nem ad okot sok bizakodásra. Ha kiábrándulunk az egyébként work alcocholic-ban szenvedő külügyminiszterünkből, aki most próbált az Adrián egy kicsit gyógyulni, egyúttal ábránduljunk már ki egy kicsit abból az A világból is, amelynek úgy örültünk eddig, mint majom a farkának. Mert nincs itt semmiféle nagy csoda, annyi van, hogy felvettük a hitelt, elmulattuk, és most gáz, hogy lassan el kell kezdeni az adósságunk visszafizetését.. Illetve nem is annyira nekünk, mert mi szerencsére nem sokára meg fogunk halni, hanem a gyermekeinknek, akik közül páran, az értelmesebbek már kezdenek rádöbbenni arra, hogy mi vár rájuk, és pislogni is elfelejtenek tőle. Miközben nekünk még mindig csak arra futja, hogy most akkor Szíjjártó Péter korrupt alak-e tényleg, vagy annyira azért nem, mert némi kis pezsgőzés egy átlagosnál kicsit jobban felszerelt motorcsónak hátsó fedélzetén tulajdonképpen bocsánatos bűnnek számít.

Sokan mérgesek rám, hogy nem állok be a main-stream anyázásba. Szeretném nekik üzenni, hogy teljesen tudatosan tartom magam távol ettől a reakciótól - most is, sőt... Mert a main-stream anyázásnál sokkal fontosabbnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy az A típusú gondolkodással, amelyet mindnyájan régóta gyakorlunk, sőt a létezés egyetlen normális módjának tekintünk - annak ellenére, hogy volt egy elég prosperálónak tűnő időszaka - nagy, sőt alapvető problémák vannak. És arra, hogy miközben tobzódtunk egy csomó mindenben, amit az A típusosság szállított nekünk, lényegében eltapsoltuk az életünket - nem lett tőlünk semmi sem jobb, biztonságosabb, távlatosabb a Földön - egy sokkal veszélyesebb világot hagyunk a gyermekeinkre, mint amilyet mi kaptunk az előző nemzedéktől. És kár az innen-onnan lassan előmászó B típusúakra mutogatni, és ezzel azt a látszatot kelteni, hogy minden rosszról ők tehetnek, mert ez egy piszok nagy hazugság - a valósághoz egy mákszemnyi köze sincs. A valóság az, hogy itt egy-két A típusú generáció nem fogta fel, hogy mi folyik, és inkább ingyen élt és napfürdőzött, ahelyett, hogy a lényeges kérdéseket egyáltalán feltette volna magának. Senkinek a fejében még csak meg sem fordult, hogy mitől van itt ennyi pénz, hogy a világ hosszú távú potenciáljait használjuk el rövid, illetve ultrarövid távon ezért. Mindenki azt hitte, hogy a jóság meg az ész termi a manit, ami nyilvánvalóan hülyeség, de nagyon jól hangzott, nagyon ego simogató volt, bele is éltünk magunkat rendesen ebbe a tévképzetbe, el is szálltunk tőle rendesen, a visszautat pedig nagyon nem találjuk onnan, ahova így jutottunk. Nagyjából ezt akarom kifejezni ezekkel a posztokkal. És nyilván fogok is írni még, bár elég fárasztó, de ha valaki egy kicsit a színfalak mögé lát tőlük, akkor nem kidobott erőfeszítés. Egy nagyon komoly tudati lépcsőt kell leküzdenünk magunkban, nem arra kell várni, hogy sült galambok potyogjanak a szánkba, nekünk kell jellé, ha úgy tetszik sült galambbá válni ebben a bódult társadalomban, és üzenetté, hogy ez így nem jó. Nekünk, nem a tudósoknak, nem a politikusoknak, nem a vállalat igazgatóknak, hanem nekünk, hót egyszerű embereknek, akik kávézunk a teraszokon, és strandolunk a Balaton partján. Lehet, hogy mindenki eszköztára kicsi, viszont sokan vagyunk. Sok tudatossá váló ember felér egy tucat Nobel díjas atomfizikussal, sőt bőven túlszárnyalja őket Trumpról, Puyinról, Orbánról nem is beszélve, őket ugyanis nem olyan nehéz túlszárnyalni. Nem arra kell várni, hogy a vezetők majd megoldják, mert nem fognak megoldani semmit. A lényeges változásoknak alulról kell jönniük, Tőled, Viktortól (természetesen nem Orbán Viktorra gondolok), Bélától, Lacitól, Banditól, tőlem. Nekünk kell rádöbbennünk a létmódunk lehetetlenségére, alapvető és mély korruptságára, s szép lassan leválni róla, tudatosítani, hogy milyen barom módon éltünk, még akkor is, ha ez egy cseppet sem lesz kellemes, sőt nagyon fájdalmas lesz, hiszen nap, mint nap tapasztalom a fájdalmát magam is. Egyedül élek 12 éve, elég egyszerűen, a szabadidőmet írással, és az ahhoz nagyon sokat hozzátevő futással töltöm, pedig a képességeim alapján tudnék élni egész máshogyan is, ha hajlandó lennék beszállni azokba a játszmákba, amelyekbe mindenki és folyamatosan elkötelezi magát. Lehetne szép házam, lehetnének cukormázas emberi kapcsolataim, rángatózhatnék a zsinor végén a különböző bábszínházakban, vigyoroghatnék, mint a tejbetök a különböző partikon, árulhatnám magam, meg a hazugságaimat, lenne rá vevő, és több, mint a posztjaimra. Csak közben nem tudnék tükörbe nézni, illetve ha tükörbe néznék, csak egy b@szott nagy majmot látnék. És akkor mit érne az egész...