Simán ellógtuk

Nehéz idők jönnek. Azt a kötődésünket, amellyel szépen bevackoltuk magunkat a körülöttünk lévő szabadnak mondott világ valójában elég szűk szellemi terébe, lassan el kell engednünk. Elhiszem, hogy jól éreztük magunkat benne, de lejárt a türelmi idő. A világ változik annak a szabadságnak ára volt, a számlát pedig lassan ki kell fizetni. Lehet, hogy nem tetszik nekünk, de az, ami eddig volt, akkor sem fog folytatódni, ha megfeszülünk és sírógörcsöt kapva átkozódunk a változás miatt. Ebben a helyzetben nem az a dolgunk, hogy mártírt játszva a vonat elé feküdjünk, sőt másokat is erre buzdítsunk, és feláldozzuk magunkat a múltért, hanem az, hogy egy olyan új viszonyba kerüljünk a körülöttünk lévő valósággal, amelyben a megváltozott körülmények közt is benne van a növekedésünk esélye. Nagyon nagy baj, hogy ezt az értelmiségi elit nem látja, nem érti, görcsösen kapaszkodik a nyunyókájába, és kígyót-békát üvöltve kezd el hisztizni, amikor X vagy Y figyelmezteti őket az eljárásuk végtelenül káros voltára. A világ változik, én is sokáig ágáltam ez ellen, de most már tudom, hogy menni kell vele. Mert nem kiszúrni akar velünk, hanem megtanítani nekünk olyan dolgokat, amelyeket még nem tudunk, pedig nagyon hiányoznak. Feltárni bennünk egészen más típusú energia mezőket, bejáratni velünk azokat a fehér foltjainkat, amelyekről eddig tudomást se vettünk. Az egy nagyon leegyszerűsített és végtelenül gyerekes vélemény, hogy Orbán, Putyin, Trump hatalomvággyal túlfűtött diktátorok, akiket minden áron el kell zavarni, és akkor minden jó lesz megint. Nem, messze nem erről van szó csak, ez az egész helyzet messze nem csak az ő személyükről szól, és egy sokkal-sokkal összetett, árnyaltabb értékelés, szembesülés, ébredés szükségszerűségére figyelmeztet minket. Amelyben például benne van a mi saját félremenésünknek, korrumpálódásunknak, ingyen élésünknek a beismerése is, sőt azzal kezdődik. Mert amíg ezt az értelmiségi elit nem látja, addig minden ténykedése személyes sértettsége gyógyítására szolgáló magánakció lesz, mely olyan halott és terméketlen a rendkívül tetszetős külcsíny ellenére is, mint egy felszántott és sóval vastagon beszórt temető éjfélkor, új hold idején. Ez egy nehéz pillanat az életünkben, nagyon nehéz, de fel kell lépni a következő lépcsőre mégis, mert ahol most állunk, ott nem fog történni velünk semmi. És ha nem történik velünk semmi, akkor a világgal se fog történni semmi nekünk köszönhető. Zajlik egy feltartóztathatatlan változás, amelyben egy csomó minden nagyon nehéz lesz, azért mert eddig egy csomó minden nagyon könnyű volt, illetve egy csomó mindent simán ellógtunk. E folyamatnak mereven ellenállni teljesen reménytelen - abból nem jön ki semmi. Tudomásul kell venni hogy jó volt szép volt, meg mi is jók és szépek voltunk, de eljárt felettünk az idő és mostantól máshogy kell jónak szépnek lenni. És mindenkinek a személyes életében is egy óriási kérdőjel az, hogy hogyan...