A tudomány és az ember...

A tudomány egy eszköz és az emberen múlik, hogy mire használja. És nem is egy nagy erejű eszköz, legalábbis úgy nem az, ahogy a tudomány szót általában érteni szoktuk. Csak ez nagyon nincs benne a köztudatban. A COVID-ra is az a piacvezető stratégia, hogy lesz oltás és majd beoltunk mindenkit, és akkor majd megoldódik ez a járvány téma. Pedig attól egyáltalán nem fog, mert ennek a problémának sokkal mélyebben vannak a gyökerei, mint ahogy általában az összes többi hasonló problémánknak is, és a tudomány talán tud valami gyorssegélyt szállítani, amely x évvel kitolja az összeomlásunk idejét, de ahhoz, hogy hosszabb távon is legyen esély a Földön az emberi életre, a szigorú értelemben vett tudományos eredményeknél sokkal többre is szükség van. Alapvetően újra kell gondolnunk a világ egészéhez való viszonyunkat, hogy az egy uraló vagy egy szolgáló pozíció-e például, hogy milyen kapcsolatban vagyunk magunkkal, milyenben nem vagyunk, milyen viszonyban vagyunk egymással, miben hiszünk, mit és kinek akarunk üzenni az életünkkel, hol tartunk egy szélesebb spektrumú szellemi megvalósulás folyamatában, mért nem tartunk előrébb, mi fékez minket, stb, stb, stb. Egy csomó olyan kérdést, amelyek marhára nem népszerűek, mindnyájan ezerrel hárítjuk őket, pedig nem lesz velünk semmi, amíg bele nem ássuk magunkat ezekbe, illetve keresztül nem vergődünk rajtuk.