Marana tha

Mint látható is, ez az első bejegyzésem ebben a blogban. Ma reggel, vagyis 2020. május 31-dikén reggel három órakor arra ébredtem, hogy új blogot fogok indítani. Idén erre a napra esik Pünkösd, a katolikusok egyik nagy ünnepe, ha katolikus lennék, azt is mondhatnám, hogy betöltött a szentlélek, és annak a hatása ez a nagy felbuzdulás. Viszont nem vagyok katolikus, illetve a fene tudja, mert egy kicsit az is vagyok biztos, de nagyon azért nem szeretnék lenni. Volt már vagy egy tucat blogom, ez annyiban különleges, hogy az utolsó, több már nem lesz. Hetven nap múlva 58 éves leszek, vagyis lassan ideje hozzálátnom, hogy összefoglaljam az életem tanulságait - ki tudja meddig boldogtalanítom még a körülöttem lévőket itt a Földön! Persze lehet, hogy lesz még néhány tanulság ezután is, de majd igyekszem figyelembe venni őket is menet közben. A névválasztás is körülbelül úgy jött, mint a blog indítás ötlete, belülről, mélyről tört fel, mint egy gejzír vagy egy vulkán, hosszas, kívülről láthatatlan készülődés után minden bizonnyal. Igen, mi emberek ilyenek vagyunk, forrong egy csomó minden a mélyünkben, aztán egyszer csak, amikor megérik rá a pillanat, kilövelljük magunkból a gőzt vagy a lávát olyan hirtelen, hogy legtöbbször még minket is váratlanul ér. Hát én most ezzel a kilövelléssel megpróbálok egy magasabb energiaszintű pályára jutni, ahonnan jobban látszanak az összefüggések. És megpróbálom leírni, amit onnan a magasból, a szélesebb távlatból meglátok. Nem tilos nekem segíteni ebben... (Azért majd fogok írni a névadásról egy picit részletesebben is.)